Isten országa birkapörkölttel
Romanap volt Sárszentlőrincen az evangélikus gyülekezet szervezésében április 3-án. Lehet azt gondolni, hogy egyházunknak nincs sok köze a cigányokhoz, lehet naivnak tartani azokat, akik felelősséggel viseltetnek az ügy iránt – mi azt éreztük, éltük át, hogy Isten országa közöttünk és bennünk van, és hogy jó úton járunk.
A missziói nap bevezető áhítatát Andreas Wellmer, a budapesti német ajkú evangélikus gyülekezet lelkésze tartotta, az éneklést a pécsi Szolgáló Szeretet Alapítvány csoportja vezette. (Ennek szervezője egy zsidó származású asszony, aki évekkel ezelőtt elfogadta Jézust megváltójának.) Előadással szolgált Búzás Irén, a református egyház cigánymisszióval megbízott lelkésze, aki több évet töltött a perui indiánok között. Az általa vetített diákon látható indiánok meglepően hasonló körülmények között élnek, mint nálunk a cigányok.
Az ebéd – természetesen romák által készített – babgulyás és birkapörkölt volt, üdítővel, kávéval, mazsolás kaláccsal és sok szeretettel. Ebéd után a környékbeli hagyományőrző együttes zenélt gitárral és kannával, illetve énekelt cigányul és magyarul.
Igeszolgálatom előtt nagy örömömre szót kapott két, velem érkezett barátom, Horváth Kálmán televíziós és Vári Zsolt Ádám festőművész. Mindketten állami gondozottak voltak, mindkettőjüket én keresztelhettem, egyiküket eskettem is. Személyükben a romák olyan testvéreiket hallhatták, akik sikerrel küzdöttek meg az életükben adódó nehézségekkel, családot alapítottak, dolgoznak, és ma másokon segítenek.
Isten igéjét Ézsaiás 53 alapján hirdettem. Hangsúlyt kapott az a mondat, hogy „eltakartuk arcunkat előle”. Ma is sokan eltakarják arcukat a szenvedő Messiás elől – akár úgy, hogy nem akarják észrevenni a romákat, a munkanélkülieket, az Isten nélkül élőket. Pedig Isten szereti a cigányokat, és őket is megváltotta.
Isten országa Sárszentlőrincen közöttünk volt: magyarok, cigányok, németek, zsidók, evangélikusok, reformátusok, kisegyházak tagjai, állami gondozottak voltak együtt Jézus Krisztus szeretetében. A helyi romák – Karlné Csepregi Erzsébet lelkésszel együtt – elhatározták, hogy ezentúl bibliaórán is rendszeresen találkoznak. Hála legyen Istennek!
Evangélikus Élet, 2004. 15. szám