Rabok kenyerét ettük
Evangélikus börtönlelkészek konzultációja a győri Büntetés-végrehajtási Intézetben

Nagyszerű programot szervezett Jánosa Attila győri evangélikus lelkész, aki már kilenc éve végzi a börtönmisszió jézusi feladatát. Május 28-án egy teljes napot töltöttünk e szomorú és szükségszerű intézetben. Börtönlelkészek, a Magyar Testvéri Börtöntársaság ügyvivője, egyházunk cigánymissziós referense (aki cigánytestvéreket hozott magával), és a börtön parancsnoka órákon át tanácskozott és reménykeltően tervezett.

Az Evangélizációs és Missziói Bizottság által szervezett éves missziói konzultációkon is igyekszünk az egyes munkaágakban szolgálókat – férfi-, női-, börtön-, kórház-, cigány-, alkoholbeteg-misszió – egy csapatba szervezni. Fontos, hogy a különböző munkaágak megismerjék egymás szolgálatát és keressék a kapcsolódási pontokat.
Jó kezdeményezés volt ez most Győrben: a börtönmissziósok együtt gondolkodtak a közös felelősség jegyében a cigánymissziósokkal.

A tanácskozás elején e sorok írója áhítattal szolgált.
Mihály Attila ezredes, intézetparancsnok köszöntötte a vendégeket és beszélt a fogvatartottak és fogvatartók közötti kapcsolatról, hangsúlyozva a közös felelősséget.
Szurdi Beáta százados mutatta be az intézet mindennapi életét.
Jánosa Attila előadása a börtönlelkészi szolgálatról még a bennfenteseknek is sok újat adott.
Bakay Péter előterjesztésében terítékre került az elodázhatatlan cigánymisszió ügye.
Rámutatott arra, hogy a börtönökben jelentős számú cigány származású fogvatartott miatt is szükséges „összedolgozni” a két munkaágnak.

A beszélgetés mellett tanulságos volt bejárni az intézetet. A börtön ebédlőjében fogyasztottuk el a fogvatartottak által készített finom menüt.
Jézus kijelentésében így olvassuk: „… börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.” (Mt 24,36) Ez többek között azt is jelenti, hogy Jézus ott van a börtönökben, Ő azonosítja magát a bűnösökkel (ugye, milyen nehezen érthető ez?), az egyháznak követnie kell Mesterét: hirdetni kell a szabadulás evangéliumát raboknak rácsokon innen és túl, cigányoknak és nem cigányoknak.
Általános tapasztalat a félelem és az érdektelenség a gyülekezetek részéről mindkét területen.
Építeni kell a kapcsolatot az egyházközségek és a missziói munkaágak között.

A győri találkozás gyakorlati eredménye az, hogy a sárszentlőrciek – cigányok és nem cigányok – meghívást kaptak egy missziói alkalom megtartására a győri börtönbe.
A meghívást viszonozták a lőrinci testvérek: a börtönlelkészek meglátogatják majd a cigányközösséget a tolnai faluban.

Kedves Olvasók! Ne felejtsük a parancsot: „Menjetek…!” (Mt 28,16–20)

Evangélikus Élet, 2009. június

(kapcsolódó írás: Isten országa birkapörkölttel – sárszentlőrinci romanap)