„Miért fogyunk?”
Gondolatok a misszióról
Egyházunk internetes levelezőlistáján, a Fraterneten az elmúlt napokban – több más téma mellett – előkerült az utóbbi évtizedek és napjaink egyik legfájdalmasabb, legkomolyabb kérdése: miért fogyunk? Miért van az, hogy a legjobb szándék mellett is csökken egyházunk létszáma, miért nem tud kilépni a gyülekezet a templomba nem járók közé, miért nem képes megszólítani őket az evangéliummal?
Többen hozzászóltak a kérdéshez. Szokás szerint mindenki másként látja a helyzetet. Nem baj, sokfélék vagyunk, más helyen szolgálunk, különfélék a tapasztalataink. Látható, érzékelhető az aktuális dispután kívül is, hogy több irányzat, szándék, elképzelés jelenik meg egyházunk fórumain, gyülekezeteiben, testületeiben. Lássunk ezek közül néhányat!
Vannak, akik a jobb menedzseléstől, PR-munkától várják a fellendülést. Mások az egyház liturgiai megújulásában, lelkiségének, biblikusságának elmélyülésében bíznak. Többen politikai fordulattól remélik a dolgok jobbra fordulását; egy új István királyt szeretnének, aki kereszténnyé teszi országunkat.
Egy kisebbség szeretné lecserélni vagy elfelejteni a „régi, ma már alkalmazhatatlan”, szerintük érthetetlen bibliai nyelvezetet, mint például bűn, bűnbocsánat, megtérés, személyes gonosz, Jézus Krisztus megváltó halála, ítélet, kárhozat… Sokan vannak, akik diakóniai, oktatási munkánkban látják a misszió hatásos eszközét.
Folytathatnám a felsorolást, színesek, kreatívak vagyunk. Most nem szeretném értékelni a fentieket, nincs is rá módom egy ilyen cikk keretében. Annyit megállapíthatunk, hogy ha nem értünk is mindennel egyet, van igazság egyes gondolatokban, szándékokban; és beszélgetni kell, fontos.
Írásra – a főszerkesztő kérésén kívül – az késztetett, hogy hangot, teret kap újra az a vélemény, látás, mintha az alapokkal is gond lenne. Némelyek nem tudják elfogadni a Szentírás és a kétezer éves egyház világos, imában, a Szentlélek vezetésében és a missziói tapasztalatokban kikristályosodott tanítását. Pedig tanulhatnánk az egykor bibliai alapokra épített Amerikai Egyesült Államok példájából. Ma tömegek térnek el a Szentírás tanításától, mivel az ország (illetve egyes államai) és némely egyház vezetői törvényesítik a bibliai értelemben vett bűnt. Összeomlás előtti tántorgásuk kihat az egész világra. Az onnan érkező libertinizmus, anyagiasság, hamis vallásosság, fals teológiai rendszerek megrontják a Nyugat és bizonyos értelemben az egész emberiség életét.
Az evidenciák kategóriájába tartozik, hogy emberileg mindent meg kell tennünk egyházunkért. Szükséges a szociológiai felmérés, a stratégia készítése, liturgiánk közelítése az újszövetségi teológiához, gyakorlathoz. (Nem egyszerűen például Luther miséjéhez, hiszen mi akkor vagyunk igazán a reformátor követői, ha Krisztushoz, a Szentíráshoz, a kegyelemhez, a bibliai hithez igazodunk, nem pedig egyháztörténeti személyekhez, korszakokhoz.) Örülünk, ha nem egyházellenes vezetői vannak az országnak, és azt is fontosnak tartjuk, ha a bibliai üzenetet korunk nyelvén is el tudjuk mondani. De…
Testvérek, a megújulás forrása egyedül a teremtő és újjáteremtő Isten, aki megjelent Jézusban, és kijelentette és kijelenti magát a Szentlélek által! Az evangélium ma is működőképes, az Úr él és cselekszik! Ő nem ment nyugdíjba, nem lett szenilis, nem szükséges lecserélni, nem kell kijavítani. Tegnap, ma, mindörökké ugyanaz, és az ő egyházán nem vesz hatalmat a pokol sem. Szavának „soha nincs szüksége frissítésre; tökéletes, és nem fejleszthető tovább”.
A világban soha ennyien – naponta tízezrek! – nem tértek meg, mint manapság. (Évente kétszázezer a mártírok száma is!) Fáradt, beteg, pusztuló hazánkban is a rendszerváltás óta mintegy ötszáz új keresztény gyülekezet született a legkülönbözőbb felekezeti háttérrel. (Sajnos épültek is le, és szűntek is meg egyházközségek.)
Egyházunkban önállósodtak, megerősödtek gyülekezetek, százak jutottak hitre, köteleződtek el a szolgálat mellett. Ahol a lelkészek, gyülekezeti tagok a Szentlélek által megtérnek és újjászületnek, illetve megújulnak, ott van munka, szolgálat, „látás”, misszió és sok esetben gyümölcs is. Ez utóbbi nincs a kezünkben, hatalmunkban.
A lényeg a lényeg: megtérés, Szentlélek általi tűzkeresztség (Mt 3,11), és akkor az ajtók megnyílnak, „utcára kerül” az evangélium (ApCsel 2), megvalósul az Isten országa akár a volt prostituált szívében is (Mt 21,31) vagy éppen a váci fegyházban. „Nem az Úr keze rövid …, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől…” (Ézs 59,1–2)
A celldömölki templom egyik kapuja fölött (ahol a gyülekezet vezetői lépnek be) olvasható a jézusi felhívás: „Térjetek meg!” Máshol még nem láttam ilyen feliratot templomon. Lelki, szívbéli megújulás nélkül nincs misszió, és így nincs jövő sem.
Evangélikus Élet, 2010. március 21.