„Együtt szeretnénk a mennybe jutni” (Luther) – Szín-gazdag lutheránus egyház – az egy Krisztus hatalma alatt
Fabiny Tamás püspök évekkel ezelőtt meghirdette a „beszélgető egyház” vízióját. A szándék megvalósulása csak részben sikerült. A beszélgetés műfaja működik, de nem mindig nyíltan, szeretetben. Ezen próbáltunk segíteni dr. Hafenscher Károllyal, a zsinat elnökével együtt, amikor Szín-gazdag lutheránus egyház – az egy Krisztus hatalma alatt címmel beszélgető-fórumot hívtunk össze Révfülöpön, 2016. január 27–28-án.
Mintegy negyven – nagyobbrészt – lelkészt szólítottunk meg a különböző irányzatok képviselői közül. Huszonnyolcan el is tudtak jönni.
Idézet a meghívólevélből: „Régóta szükségét érezzük egy nagy beszélgetésnek, hiszen mindannyian – talán más tradícióból indulva, más vérmérséklettel, más stílusban –, de ugyanolyan nagy elkötelezettséggel, szívünk minden igyekezetével, ugyanazt az Urat szeretnénk szolgálni. Mégis azt tapasztaljuk, hogy a felszín alatt vannak feszültségek, tisztázatlan indulatok, ki nem mondott fájdalmak egyházunk szolgálattevői között. S ennek sajátos jelét éltük át a zsinat munkájában, amikor missziói küldetésünk kapcsán kezdtünk el dolgozni. Örülünk, hogy sok félreértést már sikerült tisztázni, s közös Ügyünk érdekében alázattal próbáltuk egymást megérteni, hordozni. Mégis elkerülhetetlen az, hogy szánjunk egy kis időt arra – a napi munkától elvonulva, más kötelezettségeinket félretéve, »szent telefonjainkat« kikapcsolva –, hogy érdemben tudjunk alapvető dolgokat tisztázni, szolgálatunk mércéit az ige fényében közösen beállítani, a félreértéseket tisztázni és az elválasztó falakat lebontani.”
Első körben a meghívásos módszert választottunk, hogy valóban tudjunk beszélgetni. A témákat illetően nem volt tabu. Bármit érinthettünk, előhozhattunk. A hangsúly a találkozót is inspiráló misszió ügye volt, ami összefügg az egyház egészének kérdésével is.
A ciklus felénél tartó zsinat is célul tűzte ki az egyház missziójának megújítását. A jó szándék ellenére is sok feszültség, félreértés adódott. Közös a cél, de a különböző testületek másképpen látják a helyzetet és a megoldásokat. Talán a legnagyobb feszültség abból adódott, hogy a Gyülekezeti és Missziói Osztály felállításába nem vonták be az illetékes országos bizottságot, illetve a különböző irányzatok néha egymást kiszorítva képzelik el aktivitásukat. Több fajsúlyos téma is előkerült, mint például az intézmények hatékonysága a gyülekezet szempontjából, a missziói és diakónia összefüggése, a teológiai, kegyességi minimális közös nevező ügye, hermeneutika, írásmagyarázat, bibliakritika nagy témái, a püspökök tiszta tanítás feletti őrködése.
„Túl rövid az élet ahhoz, hogy rossz bort igyunk” – hangzott el az ismert szállóige. Elkerülhetetlen a nyílt, becsületes, őszinte, jó szándékú beszélgetés, de ha szükséges a vita, nem szabad elfelejteni, hogy a sztereotípiák, előítéletek, felszínes, szeretetlen kritikák csak rombolni tudnak. A jó bort megkaptuk az úrvacsorában is. Nincs annál hatékonyabb, drágább ajándék. Abból egy csepp többet ér, mint sok okoskodás, disputa. A találkozó második napján született ez a néhány gondolat:
„A felülről kapott békességből munkálkodva azon fáradozunk, hogy az egyház egységét helyreállítsuk és erősítsük. Tisztában vagyunk azzal, hogy a mi egyházunkban is sok a feszültség. Ellentétek hiteltelenítik, törések, sőt szakadások gyengítik szolgálatunkat, nem egy esetben botránkoztatják meg az egyházat és a világot. Bűnbánattal valljuk, hogy sokat vétkeztünk egymás ellen, egyházunk ellen, de mindenekelőtt az egyház Ura ellen. Egymás felé is bocsánatkéréssel és megbocsátó szeretettel fordulunk. Luther szavaival vallva: együtt szeretnénk a mennybe jutni.”
Illúziók nélkül, de a találkozás és beszélgetés sikerével távoztunk. Folytatás, remélem, következik.
Evangélikus élet, 2016. február 7.
