Zakariás
ádvent 1. vasárnapja
„Öreg fát nem lehet átültetni”, szokták mondani akkor, ha egy idős ember életében valamilyen új szakasz kezdődne, pl. költözés. Könnyen használjuk ezeket a kifejezéseket: lehetetlen, képtelenség, nem fog sikerülni.
Erre is vonatkozik a kijelentés: „Embereknél ez lehetetlen, de az Istennél minden lehetséges.” Ádvent első vasárnapjának üzenete: VAN ÚJ KEZDET! Azért lehetséges ez, mert a Teremtő Isten lépett felénk.
Hogyan kezdődött? Egy idős pap megszokott egyházi szolgálata közben egyszer csak megszólal az IGE, a SZÓ, az ÜZENET. Isten újat kezd népe életében. Bárcsak sokan meghallanák 1995 ádventjében is: Isten radikálisan újat akar, és tud cselekedni! Még Zakariás, az igaz életű pap sem tudja könnyen befogadni az igét. Visszakérdez: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öregember vagyok, a feleségem is előrehaladott korú.” Az angyal hitetlenségnek minősíti a kérdezősködést. Zakariásnak meg kell némulnia. Attól, hogy pap valaki, nem biztos, hogy mindig beszélnie kell.
Nem az a lényeg, hogy beszéljünk, hogy az idei ünnepeken is sok szép beszédet tartsunk. Van úgy, hogy Isten nem engedi papját beszélni. A tapasztalt istenszolgája meg kell, hogy tanulja a hallgatást, az Istenre, az újat kezdő Istenre való figyelést. Az Istenről való beszédnél (teológia) sokkal értékesebb az, ha Ő maga szólal meg bennünk, közöttünk. Isten egyik legdöntőbb szava: LEGYEN! Legyen világosság! Legyen új élet! Legyen Szabadító, Megváltó, Üdvözítő az embervilág számára! Legyen szabadulás az ellenség kezéből! Legyen bűnbocsánat, megtérés és újjászületés!
A megnémult pap ezután alázatosan elfogadja Isten útját, szépen hazamegy feleségéhez, Erzsébethez, és megfogan János (= Isten kegyelmes), az útkészítő.
Evangélikus Élet, 1995.