Hogyan tovább, egyház?
Tizenhat évvel ezelőtt, 1988-ban Tahiban rendezték meg az első evangelizációs konferenciát protestáns lelkészek számára. Nagy élményt jelentett találkozni a még élő, nagyhírű szolgatársakkal, evangélistákkal, akik az ébredés idején Isten áldott eszközei voltak.
Később, éveken át a balatonszárszói református konferenciatelepre került az alkalom. Az épület átépítése, bővítése miatt idén újra Tahiban találkoztunk. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Missziói Bizottságának tagjaiból alakult szervezőgárda nagyszerű programot állított össze. A téma, „Közösségben Krisztussal és egymással”, az egyház életének, megújulásának lehetőségeit járta körbe. Újra egyértelművé vált, hogy egyházainknak, amennyiben megújulásról álmodnak, át kell alakulniuk hitvalló, megtért, aktív lelkészekből, vezetőkből és tagokból álló közösségekké. Nem válhatunk kövületté, múzeummá, „kultúrházzá”, hanem Szentlélek által meg kell találni a kapcsolópontot környezetünkkel.
Reggelente baptista teológiai tanárok tartottak bibliatanulmányt, nagyszerű előadások szóltak a közösségi igényről, a gyülekezeti csoportokról, azok szervezéséről és patológiájáról, bőven volt alkalom kisebb csapatokban az eszmecserére is. Esténként Dávid király élete kapcsán evangelizáció gyógyította a résztvevők életét. Egyházunkból Pintér Károly, Bence Imre és Szeverényi János végeztek szolgálatokat. Metodista, baptista, református és evangélikus lelkészek, hitoktatók évről évre egyre szorosabb lelki egységben, egymás hite, tapasztalata általi épülésben töltik ezeket a napokat. Reméljük, jövőre folytatjuk.
Evangélikus Élet, 2004. június