Fókusztéma: férfi
„Nyakamon a csacsika család!”

Nekünk mindig erősnek illik lennünk, a férfi nem lehet gyenge, pipogya, „nőies”…
Mi ne „lelkizzünk” (talán nincs lelkünk?), ne könnyezzünk (talán nincs könnyünk?), a templomozást hagyjuk a nőkre. Elvárják tőlünk, hogy nehéz helyzetekben határozottan döntsünk; hogy dolgozzunk reggel, napközben, este, hétvégén; hogy vállunkon vigyük az egész családot, rokonságot – valahogy úgy, ahogyan a getvenes évekbeli magyar rajzfilmsorozat hőse, Mézga Géza tette. (Hősünk megpróbáltatásait a sorozat szövegírója, Romhányi József dalba is öntötte, ennek egy sora a címben idézett mondat.) Magyarországon nincs férfiak és apák napja, mert a férfi ne várjon köszönetet, ünneplést…
Valami nincs rendben, nagyon nincs rendben a férfiak körül. Ismerjük az elfogadhatatlan tényeket az alkohol- és cigarettafogyasztásról, az elvált férfiak egy részének utcára kerüléséről, a tragikus egészségügyi mutatókról, a riasztóan korai halálozásról. Miért van ez így? Valóban végleg el kell fogadnunk, hogy a magyar férfi már csak ilyen? Szereti a magányt tüdődaganattal, gyomorfekéllyel? Szeret korán halni?!

Magazinunk legutóbbi számának a nők álltak a fókuszában. Igyekeztünk tisztelettel, szeretettel és megértéssel közelíteni az évezredeken át sokszor megalázott, kihasznált „gyengébb” nemhez. Amikor felmerült a gondolat, hogy a következő szám szóljon a férfiakról, azt hihettük, hogy nem lesz túl sok mondanivalónk. Nem így történt. Van üzenetünk a férfiakról!
Ez az üzenet a meggyőzés, a féltés és a vigasztalás hangján szeretne szólni: a férfi is ember, nem csupán igásjószág. Lehet gyenge, hogy megismerkedjen erőtlenségével, szembe tudjon nézni vele, és kezelni tudja. A „teremtés koronájának” is van lelke, és azt bizony karban kell tartani. A férfinak is szüksége van vigasztalásra, gyengédségre, megértésre. De szüksége van reális bűnismeretre, megtisztulásra, megtérésre, megújulásra is. Bill Perkins írja: „A férfiak tudják, hogy a cél a szexuális tisztaság. Csak azt nem tudják, hogyan érhetnék el.”
Ki beszél ma erről? Ki meri kimondani, hogy a jó szándékú, keresztyén férfiaknak is milyen komoly harcaik lehetnek ösztöneikkel, vágyaikkal?

A reménységünk az, hogy nemcsak a férfiak harcolnak magukért, szeretteikért, hanem Isten is harcol a férfiakért, nem mond le róluk egy irgalmatlan korban sem!

Misszió 2004/3.