Fókusztéma: állatok

„Az ember az egyetlen élőlény, amely el tud pirulni, de meg is van rá az oka.” (Mark Twain)

Évekkel ezelőtt történt. Korábbi szolgálati helyemen, egy falusi templomban éppen hogy elkezdődött az istentisztelet, amikor az ajtóban megjelent egy hívatlan vendég. Végiggyalogolt a piros szőnyegen, egészen az oltártérig, ahol álltam. A bűnbánati ima alatt bemászott a Luther-kabátom alá, és hozzám dörgölőzött. Pillanatok alatt leizzadtam, mire a „támadó” megkönyörült rajtam és kimászott a szent köntös alól. Mivel jól érezte magát Isten házában, kényelmesen leheveredett a térdeplőre, majd követett a szószékre is...

Mulatságos történet. Mégis elgondolkodtató, hogy milyen könnyen meg lehet zavarni a mi megszokott, zárt liturgikus gyakorlatunkat. Lehet, hogy akkor is úgy meglepődnénk, ha ehhez a macskához hasonlóan más hívatlan vendég is megjelenne templomunkban, egyházi életünkben? Ha egy szokatlan kinézetű vagy más gondolkodású embertestvérünk tévedne be az Úr hajlékába?
A világot, a természetet, a teremtettséget egységben kell látnunk. Ezt a harmóniát nem lehet megtörni büntetlenül. Isten az állatokat az emberért, az embernek teremtette, hogy társaink, segítőink lehessenek, hogy gyönyörködhessünk bennük, megláthassuk bennük a teremtés pazar csodáját.
A Szentírás, ahogyan életünk is, telis tele van az állatokkal. Isten Noéval nem egy kis családi „jachtot” építtetett, hanem egy nagyméretű, többemeletes óceánjárót, hogy az állatok is megmenekülhessenek az özönvíz elől. Isten többször tanítja igéjében az egyházat, annak vezetőit is az állatokra hivatkozva. Bizony az állatok sokszor megszégyenítenek minket. Nem véletlenül mondogatta egyik professzorom a teológián: ne bántsuk az állatokat azzal, hogy az emberhez hasonlítjuk őket. Ne használjunk olyan kifejezéseket, hogy részeg disznó, buta szamár, hiszen az állatok nem tudatosan gonoszak, mint az emberek.

A karácsony arra is tanít minket, hogy Isten helyre akarja és tudja állítani az elveszített egységet, harmóniát. A Megváltó születésekor a kis Család külső nehézségei ellenére is szinte paradicsomi békét érzékelhetünk. A Menny és a Föld összeér: Isten, az angyalok, a templomba nem járó, kérges tenyerű pásztorok, a háziállatok, a természet, a makro- és mikrokozmosz örömteli találkozása valósul meg ezen a szépséges ünnepen.
Adjunk hálát Isten ajándékaiért – most különösen is az állatokért.

Misszió 2003/5.