Fókusztéma: nő
Meg kell tanulni a nemünket

„A nő a tárgynak is lelket ad, a férfi
az élőlényt is gépnek tekinti.”
(Theodor Bovet)

Az Istentől való elszakadás, a bűneset következtében minden a feje tetejére állt.
A férfiak egyre nőiesebbé válnak. A felnövekvő fiúk alig látnak maguk körül férfit a válások, illetve az elnőisedett hivatások miatt. A huszonévesek sok esetben bátortalanok, nem mernek (nem tudnak) dönteni, nehezen vállalják a felelősséget. Gyakran nincs megfelelő apai minta előttük, amely segítené őket a férfiszereppel való azonosulásban, ezért a társukban is az anyát keresik.
A nők viszont egyre férfiasabbak lesznek. Szeretnének önállóan megállni a saját lábukon, hogy ne függjenek a szülőktől, a férjüktől, ám mindeközben túlterhelik magukat, hiszen egyszerre több szerepben kell helytállniuk.
A férfi és a nő szerepét meghatározó évezredes rend az utóbbi évtizedekben változott meg gyökeresen. Nem jó ez így, mivel életünk akkor teljesedhet ki, ha rátalálunk az eredeti rendre, arra a lehetőségre, amelyet a Teremtőtől kaptunk.

Mostani magazinunkban kísérletet teszünk arra, hogy – a teljesség igénye nélkül – jobban megismerjük a nőt mint teremtményt. Lapszámunk azonban természetesen mindkét nemnek szól. Fontos, hogy a mai nők – lányok, asszonyok, nagymamák – jobban megértsék saját magukat, hivatásukat, és mi, férfiak tudjunk értük hálát adni, tőlük tanulni, és nekik igazán segíteni.
Óvó, tanító, doktor nénik, húgaink, nővéreink, édesanyánk, nagymamánk – köszönünk Benneteket!

Végezetül álljon itt egy idézet az ismert keresztyén írótól, Elisabeth Elliottól: „Arra születtem, hogy nő legyek. Az a tény, hogy nő vagyok, nem tesz engem másfajta keresztyénné, de az a tény, hogy keresztyén vagyok, másfajta nővé tesz. Ezért elfogadtam Istennek rólam alkotott elképzelését, és egész életem mindenestől felajánlom neki – én, aki vagyok, és akivé formálni akar.”

Misszió 2004/2.