Fókusztéma: kísértés

„Mindennek ellen tudok állni, kivéve a kísértésnek.” A mondást Oscar Wilde írónak tulajdonítják. Némi cinizmus, összekacsintó cinkosság is bujkál a mondat mögött: a kísértéssel nincs baj, engedjünk neki.
Ugyanakkor érzek ebben valami becsületes megvallást is: nincs erőnk az igazi kísértéssel szemben. Éppen ez utóbbi miatt javasolta Jézus az imádkozni tanuló kis csapatnak, hogy ehhez az Atyától kérjen segítséget. Ugyanis az, amit Isten joggal bűnnek tart, és amitől óv, sok esetben „édes”, ámító, kábító és ellenállhatatlan. Miért? Mert az ember szenvedélyesen függő lény. Istennel való élő, szép, személyes, boldog kapcsolatra teremtettünk, és ha ez a kapcsolat nem működik, óhatatlanul istenpótlékokat keresünk. Olyanokat, amelyeket a teremtésből következően kíván, követel a testünk-lelkünk: boldogság- és biztonságérzetet, amelynek illúzióját megteremti az étel, ital, nikotin, alkohol, drog, szex, anyagiak, kapcsolatok, hobbik…
Isten senkit nem kísért a gonosszal (Jakab levele 1,12–18), de ezen a világi „harctéren” érnek minket próbák, kísértések, amelyektől nem szabadulunk meg egykönnyen. Luther szerint háromféle csábítás ér minket: a testé, a világé és az ördögé. Az ember ereje kevésnek bizonyul ezekkel szemben.
Jakab azt is írja, hogy örüljünk a kísértésnek (Jak 1,2), mert hasznunkra válhat. Átéljük a bukást, összetörést, de az újrakezdést, megújulást is. Alázatra tanít és megedz az ilyen küzdelem. A Gonosz azokra lő, akik élnek, akik potenciális ellenfelei. Ha kísértést tapasztalunk, ne essünk kétségbe, lássuk meg közeli és távolabbi hasznát, és Szentlélek által kiáltsunk: Ne engedd, Uram, hogy győzzön rajtam a kísértés! Bocsáss meg, tisztíts meg! Add nekem az erő, a szeretet, a józanság lelkét (2Tim 1,7)! Tölts be teljesen lényeddel, szépségeddel, erőddel! Taníts meg a szabályszerű lelki-szellemi küzdelemre (2Tim 2,5)!

Ó, mily hű barátunk Jézus! Hordja bűnünk, bánatunk.
Mily dicsőség, hogy nevében Istenhez fordulhatunk!
Mennyi békét elveszítünk, sírva hordjuk bánatunk,
S mind azért, mert hő imában Őhozzá nem fordulunk.

Ér-e próba vagy kísértés? Háborúság zaklat-é?
El ne csüggedj ám miatta: vidd imádban Őelé!
Volt-e már ily hű barátod, gondod így ki fölveszi?
Látja minden gyöngeséged, tárd ki bátran Őneki!

(Hallelujah énekeskönyv, 162. ének)

Híd 2016/3.