Fókusztéma: megtérés
Minden a tietek
Sokan azért tartanak a megtéréstől, mert azt gondolják, hogy fel kell venni valamilyen természetellenes viselkedést, elhúzódva a „világtól”, élvezetektől, állandóan imádkozni kell, és templomban gubbasztani, lehetőleg ájtatos, szomorkás arccal.
A megtérés által elsősorban nem felekezetet, kegyességi irányt, vallásos szokásokat veszünk fel. Az Isten szándéka szerinti megtérés visszahelyez elveszített emberségünkbe, a teremtettségbeli egészséges, normális állapotba. Isten embert teremtett (Adam=föld porából való ember), nem evangélikust, baptistát, liberálist vagy pietistát.
Kamaszkoromban azért nem akartam megtérni, mert a keresztyénséget nem láttam életszerűnek, természetesnek. Élni szerettem volna: enni, inni, szeretni, élvezni a természetet, sportot, művészeteket. Amikor egy vasárnap délután az Úr megszólított, ellenállhatatlan, örök, teljes szeretetével átölelt, akkor kezdtem csak igazán élni. Attól kezdve minden szebb lett, színesebb, ízletesebb, boldogabb, normálisabb. Isten nem irigy. „Minden a tietek.” (1Kor 3,22b)
A megtérésre Isten szeretete segíti az embert, és nem magunk vagy mások noszogatása, erőlködése. „Szívünkbe áradt Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” (Róm 5,5)
Krisztus jelenléte, fénye, szentsége közegében átélem létem bűnösségét, hogy eddig nem vele éltem. Meglátom mindazt, ami elválasztott tőle és a tiszta, normális, emberséges élettől.
A megtérés is ajándék. Amikor halljuk az igei felszólítást, hogy térjünk meg, ez csak azért lesz lehetséges, mert ezt Ő mondja azzal a szóval, amellyel Lázárt kihívta a sírból. Ha Isten hív, nem tudok nem megtérni. Emlékezzünk a példázatra: „Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (Lk 15,20). Ez a lényeg, és nem a fiú küszködése. A srácot az atyai ház vonzotta haza, na meg az üres gyomor. Bűnbánatos motyogása nem igazi megtérés. Az Atya ölelésében kezd igazán fájni a bűn. Azután ő állít lábra, ő hív be az otthon örömébe, és kezdődik a zene és a tánc…
Híd, 2017/3.