Fókusztéma: Szentlélek
Kereszteld meg tűzzel egész egyházadat!
A Szentlélek újjászül, leleplezi és megítéli a bűnt, Jézushoz vezet, Őrá mutat, szabadságot és erőt ad, vigasztal, pártfogásba vesz, valósággá teszi számunkra Istent és az üdvösséget, épít, vezet, irányít, tanít, ajándékoz, gyümölcsöt terem, kijelenti Isten akaratát és üzenetét, könyörög érettünk, egy testté kereszteli övéit.
Kell ennél több?
Mivel nélküle nincs élet és üdvösség, nélkülözhetetlen.
Ahogy Nikodémusnak mondta Jézus: Újonnan kell születnetek a Lélektől (Jn 3).
Szentlélek nélkül sok mindent tehetünk: prédikálhatunk, egyházat, gyülekezetet építhetünk, csodákat élhetünk át, de nem láthatjuk meg igazán Isten országát, annak valóságát.
Nem érthetjük meg a Kijelentést, nem tudunk megtérni, bűneinkből szabadulni és nem tudjuk Jézust követni.
Mivel nélküle semmit nem ér a keresztyénség, a gonosz, a diabolos ezért okoz ilyen nagy zavart körülötte. Minden eszközt bevet, hogy az embereket megzavarja.
Az egyház a kostantini korral, a világi hatalom megszerzésének arányában veszítette el a Lélek vezetését, jelentését, erejét. Azogy az Írásban olvashatjuk: meg lehet szomorítani, ki lehet oltani, ellene lehet állni, sőt egyesek káromolják is Őt.
Az ébredési, megújulási mozgásokban, mint például a XVI. századi reformáció idején is, erőteljesen munkálkodott Isten Lelke, de a reformátorok – okkal – meg is ijedtek a rajongástól.
A félelem miatt sok esetben „már nem a Szentlélekkel, hanem a rajongókkal foglalkoztak. Egyfajta rajongásellenes komplexusban szenvedtek”. (Dr. Békési Andor)
A reformáció sem fejeződhetett be, nem juthatott teljességre, hiszen az egyház továbbra is a világi hatalom fogságában vergődött, illetve a belső gondok, bűnök is enerválttá tették.
Különös, de a fentiek alapján érthető, hogy az elmúlt században, amikor is az egyház folyamatosan elveszítette világi hatalmát, újra előtérbe került a harmadik isteni személy munkája. A XIX., de különösen is a XX. század a misszió ideje lett. Hatalmas mozgásoknak, ébredéseknek vagyunk tanúi szerte a világban.
Még a sok bűnnel, gonddal megterhelt nyugati keresztyénség egy része is átéli Isten megújító erejét.
A megtéréskor és újjászületéskor mindenki megkapja a Szentlelket, ugyanakkor biztat az Ige arra, hogy teljesedjünk be vele, kérjük, kívánjuk jelenlétét, ajándékait és különösen is gyümölcseit. Ugyanakkor legyünk józanok az ige szerint.
Kérjük teljes bizalommal:
„Élő Isten! Jöjj, tedd lelkünket
Lelked templomává.
Kereszteld meg tűzzel egész egyházadat.
Szentlélek, élet Ura és forrása.
Bölcsesség és értelem Lelke.
Tanács és erő Lelke.
Tudás és kegyelem Lelke.
Az Úr félelmének Lelke.”
(Evangélikus énekeskönyv; taizéi imádság)
Híd, 2010/2–3.