Egy istentiszteletről
Hadd jelezzem mai örömteli tapasztalatomat a zuglói istentisztelettel kapcsolatban.
Ebben a „műfajban”, nagyvárosi helyen szebbet, jobbat nehéz lenne „alkotni”.
Őszi, hálaadó istentisztelet. (Az igehirdetés szolgálatát végeztem.)
- tiszta, rendezett templom, bőséges iratterjesztés
- sokan segítenek már az alkalmat megelőző percekben is (mindenki tudja a dolgát, nagy a nyüzsgés, de jó a hangulat)
- nagyszerű kántori szolgálat
- szép, ízléses egyenruhába öltözött fiatalok kórusa, énekeltek zsoltárt a liturgiában és ifjúsági éneket is, jól
- esztétikus gyümölcs-zöldség kosár, plusz kenyér és szőlő
- felnőtt tagok imádsága az egyetemes könyörgés keretében (érthető, tartalmas)
- gyermekek rövid, hallható összeállítása a „kenyérről”
- felnőtt énekkar a gyülekezettel váltakozva énekelte az igehirdetés előtti éneket
- minden korosztály képviselve volt, majdnem teli templomban
- keresztelő és úrvacsora is volt, mindez lendületesen, max. másfél órában
Úgy tűnt az egész, hogy magától megy minden. „Ez a magától, ez a kegyelem.” Bizonyára sok munka, ima, jószándék, összefogás van mindezek mögött.
Fraternet levelezés, október 2.