A „büszkeség napja” – melegfelvonulás

A parányi nehézség abban mutatkozik, hogy általában nincs szükségük segítségre, hiszen ez a „büszkeség” napja, ünnepe volt. 
A segítő szándék már elfogadhatatlannak számít, hiszen nincs itt semmi gond...
A problémát csak a másságot el nem fogadók jelentik.
Aki segíteni szeretne, azt bélyegzik meg.

Több frontos támadás indult mostanság. Az egyházban is növekszik azoknak a száma, akik elfogadják a melegek házasságát és annak minden következményét. Kin és mit kell itt még segíteni?
A bűnt csak a Szentlélek által, annak fényében látjuk bűnnek. Aki sötétségben van, annak nem érdemes magyarázni, nem érti.
Ezért a keresztyénségnek kezdeményezőnek kell lennie, hiszen Isten is így lépett az emberiség felé Jézusban.
Az elzárkózás, lenézés, iszonyodás helyett valóban szeretettel kell közeledni másokhoz. Közben nem feladva az Ige igazságát, hogy Isten a bűnöst, a célt tévesztettet szereti, de a bűnt gyűlöli. Ez utóbbit is szeretetből teszi.
Tökéletesen szeret, mert felhozza napját jókra, gonoszakra egyaránt.

Ami történt a hétvégén egyértelműen provokáció, sötét erők vannak mögötte; de meg kell látni azoknak is a „provokációját”, akik valóban szeretetet szeretnének kapni és nem „lebuzizást”.
Isten szeretete pedig a megváltásban jelent meg számunkra, nem a bűn fényezésében.
Ha az Igéhez ragaszkodók nem lépnek, az történik, amit tapasztalunk: a bűn tombolása egyik részről és a liberális keresztyének kiegyezése másik részről.

Fraternet levelezés, július 9.