Hagyta vagy adta?
Néhány gondolat egy teológiai vita kapcsán
Először a teológiai megközelítésről valamit.
A Szentíráson belüli rétegek, irányzatok között valóban vannak különbségek.
Isten az atyákon keresztül mégis adott egy könyvet, amit nagyra becsülünk, amit évezredek óta használ arra, hogy Lelke által milliók megértsék az üdvösség üzenetét.
Ezért képes egy finn, kínai vagy éppen magyar paraszt is megérteni Isten akaratát, üzenetét, de van esélye az írástudóknak és farizeusoknak is, mert az Örökkévaló igen irgalmas.
Én igen hálás vagyok a kánonért, hogy ebben a könyvben megtalálható Mózes, a próféták, de az Énekek éneke is a Prédikátorral együtt.
Nem jelenthet gondot, hogy megértsük Isten üzenetét az evangélimból, a Római vagy éppen a Zsidókhoz írt levélből vagy Jakabéból.
Hogy lehet ilyen módon gondolkodni a Szentírás bármely könyvéről is, hogy „utolsó pillanatban kulcslyukon át becsúszott” irat?
Szegény Jakabot is mennyire lebecsüljük! Tévedés szembeállítani pl. Pál teológiájával.
Jakab sem írt le egy ilyen rövid levélben mindent, mi sem mondunk el (jó esetben) minden igehirdetésünkben mindent.
Ő akkor, a Lélek által arra tette a hangsúlyt, amit levelében olvashatunk.
Az ihletett írások kiegészítik, sőt felerősítik egymást.
A vitában megjelent ezerféle okosságot nem is értenék sokan, de mégis megtérnek, és üdvösségre jutnak.
Lélek által megértik a kereszt üzenetét, ajándékát.
Mások meg nem élték át az újjászületés ajándékát (mint Izrael megőszült tanítói sem), tehát nem látják meg az Isten országát...
(Azért ez a Názáreti kicsit visszafoghatta volna magát az ítélkezésben...)
Tehát a Biblia színessége ellenére is egységes, felfogható belőle a Teremtő és az embervilág kapcsolata az üdvtörténettel együtt.
A négy fő pontot negatív következmények nélkül nem lehet figyelmen kívül hagyni: teremtés, bűnbeesés, megváltás, beteljesedés.
Isten embereken, kultúrákon keresztül nyilatkozatta ki magát.
Az inkarnáció és ezen belül a golgotai esemény sem érthető csak a korabeli összefüggésekben.
Ugyanakkor Istent, de még a Bibliában kijelentett dolgokat sem fogjuk soha maradéktalanul megérteni, rendszerekbe foglalni.
Nem hiszem, hogy Augustinus, Luther, Kálvin, Barth és mások pontosan definiálták Istent, a Szentháromságot, az isteni személyek kapcsolatrendszerét stb.
A lezajlott vitának ez volt az egyik hibája, hogy olyasmit szándékozunk megfejteni, amit az emberi elme fel sem foghat; de a lényeget igen.
A Szentlélek nem mindentudóvá tesz, de az (örök)élethez valókat megadhatja mindenkinek.
Hogy mit gondolt az Atya, min ment át a Fiú, milyen viszonyban voltak, és hasonló felvetések: eleve kudarcra vannak ítélve.
Legalább annyira reménytelen vállalkozás ez a rendszerépítés, mint pl. a testi-lelki-szellemi szerelem/szeretet megfejtése, képletekbe foglalása.
Meg kell, meg lehet próbálni, de vigyázni kell arra, hogy a lényeget el ne veszítsük.
Isten bizonyára értékeli is, de sok esetben szánja, kineveti teologizálásunkat.
Az is biztos, hogy haragszik is a Krisztus-test vérszívóira, akik Lélek nélküli emberi bölcsességükből élnek vígan.
Ahogy korábban már írtam, hitem szerint az ószövetségi történetek, események előképei, felvezetései a megváltásnak. Nyilván Isten megtehette volna, hogy más népet, más kultúrát használ fel mindehhez, de ő így döntött.
Bűn, bűneset, büntetés (kiűzetés, átok), Isten szeretete, irgalma, de szentsége és haragja a bűn fölött megjelenik a korabeli kultúra világában, de egyértelműen kihangzik mindezekből az Ő szava, üzenete.
Sokan (a vitában is) szinte csak abból indulnak ki, hogy Isten szeret, ő nem büntet stb.
A szentség és szeretet, a törvény és evangélium, ítélet és irgalom, „jog” és mindent elárasztó kegyelem nem ellentétesek, hanem kiegészítik egymást.
Áldozat, bárány, vér, ítélet, bocsánat stb. többértelmű, gazdag tartalommal bíró szimbólumok. Ne szedjük szét, mint a rózsa szirmait, mert SEMMI NEM MARAD a végén.
Szerintem pl. az Ézs 53-nak is több értelme van. Ha neki állok szellemi szikével, a végén csak az asztallap marad...
Jézus az Isten Báránya. Mit ért ebből egy eszkimó? De ők is üdvözülhetnek, ha segít (mert segít) nekik a Lélek.
Jézus az Isten Báránya. Amikor Ő is elfogadta ezt a szerepet, szimbólumot (pl. a peszah-esten) nem adott ki egy katekizmust vagy teológiai tanulmányt és nem centizte, dekázta az előképek, előesemények tartalmát.
Persze, hogy Isten az, aki döntött mellettünk, de nem vagyunk automaták, ösztönlények. Az emberiség vétkezett (azóta is permanensen), ennek vannak következményei is, pl. a harag, kiűzetés, ítélet, de különös módon a kegyelem és az üdvösség is.
Gondoltam, a személyes támadásokra nem reagálok. Valóban semmihez sem hasonlítható az a belső béke és öröm, ha a Megváltóért gyaláznak.
De mivel az egyház nem személyes ügy csupán, nem magamért, hanem a szolgálat miatt néhány kiigazítás hadd tegyek.
Nem vagyok liturgiaellenes, több évtizede örömmel szolgálok kereteinket is vállalva, de azt állítom, hogy liturgiánk és egyáltalán egyházunk (másokkal együtt), sok esetben nem felel meg Jézus és az evangélium egyszerűségének, természetességének.
A „kabát” – Luther szerint is – adiaforon kérdés. Tanári palástját tarjuk a nagy szentségnek? Ahol kell, felveszem, de az evangéliumi értékrend szerint kell kezelni ezt a kérdést is a maga helyén.
A fő gondom a liturgiatörténet értelmezésével kapcsolatban az, hogy nem veszi figyelembe a maga fajsúlyában a konstantini fordulatot, és annak ószövetségi rendszerre hajazó visszahajlását.
Evangéliumi és missziói szempontból érdemes még tovább eszmélődni, feltéve, ha még lesz valaki is, aki kíváncsi lesz ránk szent kabátunkban vagy anélkül.
Egyházunk megújulásán való munkálkodást sem sajátítja ki magának sem az EBBE, sem én, sőt segítünk, erősítünk minden mozgást, szándékot, egyesületet, irányzatot. Szervezünk missziói köröket, munkaágakat, függetlenül az EBBÉ-től.
Bizonyítsa be a vádló konkrét példával állítását, vagy hallgasson!
A Híd magazint sem cipeli az EvÉlet a hátán, ahogy ezt is megfogalmazta a kereszt tövéből atyánkfia.
A Híd-dal azért tudjuk megajándékozni az EvÉlet olvasóit, mert vannak, akik ezt támogatják. (Pl. 2009-ben hárman adtak erre a célra 400 ezer Ft-ot.) Ez most egy missziói magvetés.
Lehet, hogy arra is van példa, hogy motiválja az olvasókat a hetilap megjelenésében az az örvendetes tény, hogy negyedévente kapnak egy színes, missziói magazint.
Fraternet levelezés, 2010.