Kedves Testvérek!

Viszonylag jelentős számú érdeklődő testvérnek, presbitériumnak jeleztem, hogy nem fogok indulni a püspökválasztáson, ne jelöljenek. Annál inkább meglepő volt a második hely. Életem fontos állomásainál megkaptam eddig a vezetést. Most nem váltott zöldre a lámpa. (Jaj, ha valaki felelős szolgálatot vállal, ha nem az Úr helyezi abba!)

Korábban már megírtam a Jelölő Bizottságnak is a válaszomat.

Most mégis azért jelentkezem ezen a fórumon néhány gondolat erejéig, mert a jelölő gyülekezetek felé kötelezettséget érzek: köszönöm bizalmukat, de úgy érzem, hogy most helyemen vagyok.

Nem szeretnék kérdőívet kitölteni, hiszen elég sokszor volt már lehetőségem kifejteni látásomat az egyházzal kapcsolatban, de az ügy iránti felelősségből mégis megosztom aktuális gondolataimat – röviden.

Az európai hagyományos egyházak végnapjaikat élik; ha így maradunk, mi is. Radikális megújulás nélkül, mint ízét vesztett sót, eltaposnak az emberek... Még mindig a konstantini korszak határozza meg a gazdasági ügyeket, gondolkodásmódot, a liturgiát, struktúrát, stílust, szolgálatot. Ugyanakkor ennek a korszaknak vége már jó ideje, de nem akarjuk tudomásul venni. Az első három évszázadhoz hasonlít helyzetünk. A társadalom túlnyomó többsége nem keresztyén, a politikai, gazdasági csoportoknak szálka az önálló, árral szemben is úszni akaró és tudó egyház. Csak az evangéliumi, hitvalló, a Lélek erejéből élő, a konfrontációval és szenvedéssel is számoló egyháznak van létjogosultsága, ill. jövője. Az „állami támogatásról” (szellemi, anyagi) le kell mondani. Ez persze folyamat. A politika a legtöbb esetben prostitualizálta az egyházat.

Európában a hanyatlás ellenére (hetente szűnik meg egy gyülekezet), pl. Ukrajnában az elmúlt években 1500 új evangéliumi gyülekezet született. Több helyen leírtam már: a kommunista (kapitalizálódó) Kínában naponta 25 ezerrel növekszik a keresztyének száma. Néhány évtizeden belül a milliárdos ország harmada hívő lesz, ha a tendencia kitart. Házi gyülekezetek ezrei születnek, százan egy Bibliát olvasnak. Sokan hitük miatt börtönben ülnek és töltik rabságukat táborokban; nemhogy állami támogatásra építenének... Csak Szöulban (Korea) 300 teológiai intézmény működik. Hogy felzaklassam az olvasót (lehet szektázni), most hallottuk a szárszói cigánykonferencián, hogy a magyarországi pünkösdi egyház missziója nyomán, az elmúlt öt évben hetven romagyülekezet jött létre. A nyári, éves találkozóra 7000 (!) roma jött el. Jelzésértékű, hogy egyházunk egyik szellemi tekintélye, naivitásnak és fölöslegesnek nevezte kezdődő cigánymissziónkat.

Az Úr él és cselekszik, egyházunkban is, de sok minden gátolja az Ige útját, a Lélek munkáját. Az életjelek mellett (mivel az Úr igen irgalmas) az egész építménnyel bajok vannak.

Most jártam az angliai metodista egyházban. Az elmúlt 30 évben létszámuk felére csökkent: 700 ezerről 350 ezerre. Több vezetővel, missziós lelkésszel beszéltem és röviden ennyi a konklúzió: Úgy látják, hogy „elaludtak”. A gyülekezetépülés szempontjából a teológiai liberalizmust gyümölcstelennek tapasztalták. A templomcentrikus gondolkodás helyett a prioritások a következők:

1. evangélizáció (számtalan eddig szokatlan forma, módszer)

2. spiritualitás (vagyis élő hit, személyes szeretetkapcsolat Istennel)

3. képzés (erős evangéliumi, missziós bibliaiskola) 4. követés a hétköznapokban.

Láttam eladott templomokat: szőnyegbolt, fürdőszoba-felszereléseket áruló csarnok, étterem stb. Ezek árából a misszióra költenek, pl. bibliaiskolát végzettek beállítása missziós munkába. A részletek kifejtésére itt most nincs lehetőség.

Befejezésül. Az elmúlt hetekben a püspöki szolgálattal kapcsolatban (főleg az EvÉletben megjelent írások kapcsán) egy ige jelentkezett újra és újra: „Jaj nektek, ha minden ember jót mond felőletek!” Szeretettel kívánom, hogy az új püspök csak az Úrnak akarjon megfelelni, akkor lesz igazán áldás mások számára. Erős vár a mi Istenünk!

2003., püspökjelöltek honlapja