Missziós egyház leszünk, vagy meghalunk!
Ezzel a mondattal mintegy irányt mutat Szeverényi János, az új országos missziói lelkész a vele készült interjúban. A Csipetnyi Só a misszió jövőbeni irányairól, eszközeiről, az EBBÉ-ről, a rosszmájú suttogásokról kérdezte a volt kelenföldi lelkészt.
– Az elmúlt két-három évben az egyházi közvélemény előtt életed két eseménye vált ismertté igazán. Az első az EBBE megalakulása, illetve az azt megelőző szervezkedés; a második pedig missziói lelkésszé választásod. Az „Egyházunk mai fogsága” című, „Szeverényi-levél”-nek is emlegetett irat súlyos dolgokat tartalmazott egyházunk állapotáról. Az EBBE megalakulásával ez változott valamit?
– A „Szeverényi-levél” elnevezés nem szerencsés. Így ezt nem vállalom. Az Egyházunk mai fogsága c. iratot nem én fogalmaztam, de tartalmával egyetértettem és én is aláírtam több száz testvérünkkel – köztük 60 lelkész – együtt. Ifj. Fabiny Tibor az én írásaimat is figyelembe vette a levél megfogalmazásánál. A levél valóban diagnosztizálta egyházunk állapotát – a gondokat, problémákat éppen csak érintve –, de megoldási javaslatokat is közölt. Szolgálatunk pozitív és kreatív folytatása volt az EBBE (Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület) megalakulása, mely a kritikán túl munkát és felelősséget vállalt a bajok orvoslásában.
– A fent említett irat súlyos megállapításokkal illeti egyházi iskoláink, szervezeteink, különösen gyülekezeteink állapotát. Tudott-e azóta az EBBE tenni valamit e helyzet változásáért?
– Remélem, igen. Eredménynek tartom, hogy az Isten által adott vihar megmozgatta az állóvizet, felhívta a figyelmet a megtérés, megújulás elodázhatatlan fontosságára. A levél szolgálati indulása óta rendszeresen imádkozunk egyházunkért. Havi alkalmakat, fórumokat tartunk, melyeken az egyház megújulását segítő témák kerülnek elő. Most készülünk a második országos csendesnapra, melynek a témája a házasság gyógyulása lesz. Számtalan helyre kaptunk hívást, hogy igehirdetéssel, előadással, beszámolóval segítsük a helyi szolgálatot. Voltak, akik haragudtak ránk a levél miatt, de még többen örültek. Tapasztalni lehet azóta is a „fogságlevél” pozitív hatását a legkülönbözőbb fórumokon. Kiadványainkkal széles körben munkáljuk a megújulás ügyét. A Tájoló második száma és egy belmissziós könyv megjelenése a közeljövőben várható.
– A „levél” kapcsán többen rosszmájúan arról suttogtak, hogy az egész szervezkedés a Te előrehozott kampányod nyitánya a püspökválasztási eljárásban. Mostanában hallottam olyan véleményt, hogy a missziói lelkészi szolgálat kárpótlás az elveszett püspöki keresztért.
– A rosszmájúság ebben az esetben igen találó kifejezés. Mivel a fogságlevél mögött személyeket érintő súlyos ügyek is meghúzódtak, érthető, hogy többen pánikoltak, ill. lejáratási kampányba kezdtek. Régi kommunista módszer ez. Akkoriban olvastam el a Terror Háza múzeumban az ügynökök számára írt lejáratási tanagyag egy részét. Megdöbbentően hasonló volt a módszer és a stílus a mi ügyünk körül gerjesztett hisztériához. Puccsról, egyházszakadásról, választási kampányról terjesztettek híreket. Sajnos országos hetilapunk is ezt a vonalat követte. A megtévesztés hatása a mai napig érezhető. A cél az volt, hogy ne történjen semmi, ne változzon semmi és kerüljenek pályán kívülre ezek a mitugrászok. Ezek a zaklatott atyafiak csak azzal nem számoltak, hogy Isten ellen nem lehet hadakozni. Egyébként, ha valaki püspök akar lenni, nem azt a módszert választja, hogy magára haragítja a „hatalmon” lévőket. A missziós lelkészi megbízatásomról annyit, hogy a választás előtt másfél héttel merült fel a jelöltségem, miután négy belevaló lelkészt már megkérdeztek előttem. Tehát senki nem tervezte „kárpótlásomat”. Aki viszont karriernek gondolná ezt a szolgálatot gondoljon bele, hogy mit tenne most a helyemben.
– Hogy utoljára visszatérjek a „levél”-re. Többször is nyomatékosan olvasni abban a misszió fontosságáról. Kelenföldi lelkészként, esperesként milyen munkát végeztél ezen a területen?
– Az elmúlt nyolc kelenföldi esztendőben hiány és gyengeség mellett valódi megújulást éltünk át. A szinte átláthatatlan, nagy gyülekezetben számtalan munkaág elindult vagy megerősödött. Ötven különféle alkalmat tartunk. Elindult a cserkészet (ma öt őrs van), három ifjúsági csoport működik számtalan tevékenységgel, két házas körünk van, megszerveztük a Nyitott ajtó nyugdíjas klubot és egy családsegítő szolgálatot, központot. Tíz oktatási intézménybe járunk hitoktatni. Kórház, nevelőotthon, börtön, óvoda, iskola, gimnázium, szeretetotthon a külső helyszínei munkánknak. Médiaszolgálatunk is megerősödött: elindítottam egy havi műsort a TV11-ben, a Hírlevelünk 1 laposból 32 oldalasra nőtte ki magát és könyvecskéket is rendszeresen kiadunk. Különböző bibliaórák, klubfoglalkozások, istentiszteletek, imaközösségek, bizottságok egészítik ki a gyülekezet életét. 130-140 testvérünknek van valamilyen feladata. Csak gyermekek közötti szolgálatban húszan vannak. Mindezek mögött, hála Istennek, életújulások, megtérések vannak. Sok felnőttet kereszteltem, köztük cigányokat is.
– Szombathelyi előadásodban említetted, nem szereted a missziói lelkész kifejezést, mert szerinted minden lelkésznek misszióinak kell lennie. Ebben a helyzetben mit látsz legsürgetőbb feladatodnak?
– Missziós egyház leszünk vagy meghalunk. Erősíteni, ébreszteni kell a megfáradt, rezignált, hitükkel harcoló testvéreinket. Kérni kell Isten megelevenítő Szent Lelkének munkáját. A lelkészképzést egyértelműen az evangélizáció és misszió összefüggésében szabad végezni.
– Végigtekintve egyházunk jelenlegi missziói szolgálatára, úgy látom leginkább a már unalomig elcsépelt egyházmegyei, kerületi és országos missziói napokban merül az ki. Ezeken az alkalmakon ugyanazokat az arcokat látni és elvétve fut össze ott az ember fiatalokkal. Látsz lehetőséget itt a változtatásra?
– Értékes alkalmak ezek az említett gondok ellenére is. Úgy látom, hogy időnként szinte túl sok rendezvényünk van. Több nyugati egyházban a nagy találkozók 5-7 évente vannak csak. Néha a tartalommal is gondok vannak, nem eléggé ébresztő hatásúak a szolgálatok. Ha valamit evangélizációnak nevezünk, legyen is az stb. Nagyobb hangsúlyt kell tenni a kevésbé egyházias „kivonulásokra”, gondolok itt a Pepsi Szigetre és más hasonló programra.
– A nem evangélikus, illetve nem keresztyén lakosság felé tervezed-e kiterjeszteni az egyház missziói szolgálatát?
– Ez összefügg az előző kérdésre adott válaszommal. Nagy lehetőséget látok a médiaszolgálat megerősítésében: internet, TV, rádió, újság. Pl. most szervezem belépésünket a Rádió C-be, a cigányrádióba. Ilyen és hasonló lépéseken gondolkodom.
– Miként látod kisebbségek felé irányuló missziót? Gondolok itt elsősorban a társadalom perifériájára szorult cigányságra, a homoszexuális csoportokra. De bizonyára Te is tudnál még felsorolni ilyen, eddig mellőzött társadalmi rétegeket.
– Elodázhatatlan feladatok ezek. Missziós programomban ki is tértem a cigányok közötti szolgálatra, de az általad említett homoszexuálisokra is. Szeretettel felajánlom missziós programom közlését a Csipetnyi Só-nak is. (A Csipetnyi Só természetesen azonnal közli a dokumentumot, ezen interjúval egyidejűleg! – a szerk.)
– A társadalom naponként rohamosan változik. A kommunikáció formái megváltoztak. Fontosnak látod, hogy az új lehetőségeket kihasználd? Egyáltalán mire használhatja az egyház a televízió, rádió és az internet nyújtotta lehetőségeket? Állíthatók ezek az eszközök missziói szolgálatba?
– Természetesen. Pál apostol a zsidók által gyűlölt rómaiak eszközeit is felhasználta szolgálatában, pl. az utakat. A gond az, hogy a legtöbb egyházi műsor gyenge és unalmas. Ennek több oka is van. Ezeken kell változtatni.
– A Missziói Magazin az elmúlt időben szélesebb körhöz jut el az Evangélikus Élet mellékleteként terjesztve. Megváltozott tartalmilag is. Van valami, amit ezen még változtatnál?
– Megszerkesztettem a novemberi számot. Némi változás lesz látható benne: a hátsó néhány oldal tartalma (hírek, belső információk) az Evangélikus Élet külön rovatába kerül. A témaválasztás is talán meglepő lesz. A novemberi szám fókusztémája a humor. Szeretném, ha olyan írás nem kerülne be a Misszió-ba, amely bármely más, világi lapban is megjelenhetne.
– Nekem vesszőparipám az internet. A kelenföldi gyülekezet honlapja egyike volt az elsőknek, manapság azonban leginkább elhanyagoltságával tűnik ki! Ilyen jövő vár a Missziói Magazin honlapjára is?
– Említettem fent a hiányosságokat is. Igaz, nem az én feladatom volt Kelenföldön a honlap kezelése. Több informatikusunk is van a gyülekezetben.
– Tekintsünk előre! Mire fogod azt mondani öt év múlva, hogy ez igen? Lehet missziói lelkész valaha is elégedett?
– Megelégedett akkor leszek, ha Isten is megelégedett lesz a világ állapotával.
– Kedves János! Köszönjük a válaszokat! Amennyiben pedig szerény eszközeinkkel segíteni tudunk szolgálatodban, kérlek, keress meg minket!
Csipetnyi Só, 2008. november 15.
Készítette: Erdélyi Károly