Előszó a Jézus a Tescoban című tanulmányhoz
A bűneset óta minden új kezdet megtérésre való felhívással indult.
Isten hívja az embert. (Zsolt 50,4) Minket is hív magához, korszakváltó nyugtalan napjainkban. Érezzük, látjuk, váltásra van szükség. A változás hogyan-járól eltérnek a vélemények.
Eleink, a próféták, Keresztelő János, Jézus, az apostolok, egyházatyák, reformátorok, pietisták és az újkori evangéliumi keresztyének nyomán mi is úgy látjuk, hogy az egyház életének titka a szív megtérése. Megtérni és újjászületni csak Isten által lehet. A hívő ember átéli – törékenysége ellenére is – a teremtő erőt. Más bibliai képpel élve: megízleli az élő vizet, amely a szomjazót megelégíti, betölti, és „örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” Így lett egy kiszikkadt lelkű, nyugtalan, maga körül forgó (samáriai) asszonyból néhány órán belül misszionárius. Úgy tett tanúságot Jézusról kortársainak, hogy hittek neki, és szavára ők is Jézushoz mentek. (Jn 4,1–42)
A Jézus a Tescoban című tanulmány jelzést ad arról, hogy a relatív szabadságban élő nyugati ember is elcsángálhat az Úrtól. (A diktatúra ateista propagandája is hatásos volt mifelénk.) Az angliai metodista egyház korábbi missziói lelkésze, Philip A. Clarce osztja meg velünk eszmélődéseiknek, imádságaiknak, útkeresésüknek esszenciáját.
Könyvecskénkben közreadom az Evangélikus Élet hetilapunkban Megtérsz vagy meghalsz címmel megjelent cikksorozatomat és néhány más írásomat is.
Imádkozom, hogy füzetünk járuljon hozzá honi keresztyénségünk Isten akarata szerinti megújulásához.
Emlékezzünk Jézus féltő figyelmeztetésére, amit a siloámi tragédia kapcsán mondott hallgatóinak:
„… ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el.” (Lk 13,5)
2009 őszén