BUDAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYE ESPERESI HIVATALA
Esperesi székfoglaló
„Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek.” (1Kor 5,7a)
Tisztelt Közgyűlés!
Szeretett Testvéreim!
A 2ooo. évben, mintegy évtizedet késve, de megtörténik egyházunkban a teljes tisztújítás, az általános választás. Sokan várták, vártuk mindezt, mások akadályozták, késleltették.
Az egyház folyamatos megújulásban, reformációban kell, hogy éljen, de olyan nehéz, zavaros, megterhelt évtizedek után, mint amilyeneket magunk mögött hagytunk, különösen is hangsúlyos a megtérés, a megújulás, a „nagytakarítás”. Talicskaszámra lehetne még ma is kihordani a régi kovászt, a megposhadt, ehetetlen tésztát, kenyeret egyházunkból, gyülekezeteinkből. Itt nem arra gondolok, hogy bárki is fenntarthatná magának a mások feletti ítélkezés jogát, de Isten egyértelmű követelménye az egyház felé a megtérés.
Miből kell megtérni, kérdezhetné valaki? Testvéreim, van miből: komformizmus, karrierizmus, hitetlenség, bálványimádás, bűnökkel való kiegyezés, tehetetlenség, lustaság, szolgatársak és az ügy elárulása, stb... Most nem az ún. világról beszélek, nem az egyház külső ellenségeiről, hanem rólunk, az egyházról. Tíz esztendő nem volt elég arra, hogy igazán szembenézzünk mindezzel. Ha már a takarítás igéje adatott mára, gondoljuk tovább a képet. Mennyi mindent szőnyeg alá söpörtünk. A koszt nem a súrolókefe és az tisztítószer érte, hanem kenetteljesen lelakkoztuk. Ez így nem mehet tovább. Isten azt mondta, hogy elég. Hála az Örökkévalónak már megállíthatatlan a folyamat. Valami megmozdult...
Egyre inkább meglátszik a fedezet nélküli nyüzsgés hiteltelensége. Az elmúlt évtizedek lelki, szellemi beszűkülése, hamissága sok kárt okozott, de az Isten él, az Isten cselekszik, és elhív olyanokat ma is a szolgálatba, akik hibáik, esendőségeik ellenére is égnek az Úrért, mert az Úr az, aki a lángot adta szívükbe. Ezek az „együgyűek”, mert az egy, szent cél hatja át létüket, akik nem eljátszák a szerepet, hanem ők maguk a dráma, a történet és reménység szerint a katarzis is.
Néhány hónap múlva, több évtized kényszerű szünete után újraszerveződik a Dunántúli (Nyugati) Egyházkerület. 71 gyülekezet 38 ellenében olyan püspököt választott, aki a radikális megújulás embere. Úgy gondolom, hogy ez a választás olyan folyamatot indít el, amely ma még beláthatatlan. Időnk se volt még
átgondolni, hogy milyen leszorított energiák szabadulnak majd fel. A gettósodott „ellenzékiségből” a legteljesebb felelősségbe kerülni szédítő élmény. A 71 gyülekezet sokkal szélesebb kör, mint az Ordass Lajos Baráti Kör, amelynek tagja az új püspök. Meg kell látni az események mögött a széleskörű megújulás utáni vágyat és akaratot. A nyolcvanas évek végén magam is részese ill. szervezője (Asztali beszélgetés) is voltam Laborczi Gézával több kerekasztal beszélgetésnek, melyeken egyházunk megújulása és a különböző körök közötti kapcsolatteremtés volt a cél. Felelős vezetők nem igen vettek részt a sokszor nem könnyű beszélgetéseken. A mai idők eseményei jelzik az elmaradt beszélgetések, kibeszélések, időben való tisztázódások elmaradását. Fontos leszögezni, hogy nem az új püspökben bízunk és hiszünk, hanem az Isten által megengedett és teremtett új helyzetben. Nagy sanszot kap újra egyházunk a megtisztulásra, megerősödésre és a lendületes szolgálatra.
Miben szükséges a megtérés?
Igehirdetés
„Az egyház legfőbb kincse az evangélium” , írja Luther és igaza van. Templomainkban elhangzó igehirdetések nem mindig Lélek által ihletett evangéliumhirdetések, hanem sok esetben erőtlen, életidegen vallásos beszédek. Az Isten élő és ható igéje: Lélek és élet. Istentől jön, ezért szíven talál és megváltoztat. Ahhoz, hogy az igehirdetések valóban azok legyenek, a lelkésznek, az ige hirdetőjének kell megtérnie, megtérésben élnie.
Misszió
Egyházunk mandátuma „széles e világra” szól. Korszerűbben, tudatosabban, érthetőbben és gyakorlatiasabban szükséges megszólalnunk a médiában. Be kell állítani egy megfelelő munkatársat, aki nem esetlegesen, hanem tudatosan és rendszeresen képviseli egyházunkat ezen a területen. Talán ősztől az új országos irodaigazgató segíthet ezen a téren is.
Sokkal erőteljesebben kell kilépnünk a világba. Vannak előrelépések a gyermek -és ifjúsági munkában, a rádiómisszióban, csendesnapok -és hetek szervezésében, de mindez 1o év alatt a lehetőségek figyelembevételével kevésnek bizonyul. Nincs egyházunknak programja a cigányok, munkanélküliek, szenvedélybetegek, szekták áldozatai, prostituáltak, családi krízisekben szenvedők felé. A népfőiskola evangélikus specialitás, mely nagyszerű lehetőség lenne az evangéliumi, hatékony képzésekre. Öt évvel ezelőtt felajánlottam egyházunknak, hogy országosan megszervezem a népfőiskolai hálózatot, nem volt rá szükség. Az ún. történelmi egyházak közül csak nekünk nincsenek népfőiskoláink. Néhány hónapja kelenföldi székhellyel beindítottuk volna két fizetett diakóniai munkatársunk és kb. húsz önkéntesünk segítségével a budapesti evangélikus családvédelmi központot, nem kaptunk zöld utat. Börtön, nevelőotthon, egyetemi lelkészség területén is minimális
az amire jutottunk. Pénz van, önkéntesek sokasága bevonható a szolgálatba, akkor mi hiányzik? Mi az akadály?
A legutóbbi országos közgyűlésen felvetettem azt a lehetőséget, hogy erősítsük meg az egyházmegyéket. A jövő a regionális gondolaté és gyakorlaté. Az országos egyházból nem lehet mindent megszervezni és megoldani. Helyben jobban látjuk azt, hogy igazán mire van szükség. Ahhoz, hogy hatékony programokat indítsunk vagy támogassunk anyagiakra is szükségünk van. A megyéknek nincs anyagi lehetőségük. Az esperesek messzemenően túlterheltek. A megnövekedett szolgálat miatt mindenütt szükség lenne adminisztrációs segítségre és esperesi segédlelkészre is. Van ahol ez megoldott, de közel se mindenütt.
Országos szinten el kellene indítani a nem lelkészi munkatársak képzését és folyamatos továbbképzését: gyermek- és ifjúsági, diakóniai, presbiteri, gazdasági és más területeken.
Amennyiben ez nem megy, meg lehetne szervezni kerületi vagy megyei szinten is.
A Budai Evangélikus Egyházmegye
Nagy vonalakban három típusú gyülekezete van megyénknek. Néhány nagy, erős gyülekezet, néhány önállósuló szerveződő, erősödő, és vannak kicsi, küszködő, nehéz helyzetű egyházközségek.
Az eddigieknél jobban meg kell, hogy éljük az összetartozás örömeit, nehézségeit és felelősségét. Jobban kell, hogy segítsék az erősebb gyülekezetek a kisebbeket lelkileg és anyagilag. Ennek végig kell gondolni a módját. Egyik lehetőség lehetne a partnerkapcsolat. Egy nagyobb gyülekezet állandó kapcsolatban lehetne egy kisebbel.
Mi az ami eddig volt?
Összeköt minket a hasonló társadalmi környezet és kihívás. Segíti a közösségi élményt az egyházmegyei újság, a közgyűlések, a havi lelkésztalálkozók (6o testvérünk kap meghívót).
Új színt és lehetőséget kaptunk a nagybörzsönyi Reménység háza konferencia épület beindításában: gyermek, hittan, ifjúsági, cserkész, gyülekezeti, egyházmegyei és családi igényeket jól kielégít.
Pontosítottuk a megyén belül az egyházközségek határait ill. beosztását.
A következő csoportoknak szerveztünk az elmúlt két évben találkozót, továbbképzőt: kántorok, presbiterek, gazdasági vezetők és felügyelők, katechéták, fiatalok, diakóniai munkások. Két alkalommal szerveztünk fórumot a zsinat munkájáról. 1954 óta kerül megrendezésre az énekkarok találkozója és közös szolgálata Cantate vasárnapján. Minden évben tartunk misszói családi konferenciát a Pesti egyházmegyével közösen Piliscsabán. Idén gospel táborral egészül ki a megyei program.
Nagyszerű eseménynek számít, hogy két missziói egyházközség önállósult: Budaörs és Pesthidegkút. Négy helyen épül templom: Csillaghegy-Békásmegyer,
Budahegyviék, Budaörs és reméljük, hogy Szentendre. Hat helyen építenek ill. alakítanak gyülekezeti házat és parókiát: Budaörs, Pesthidegkút, Budavári Németajkú Egyházközség, Nagybörzsöny(e helyeken már elkészült) Békásmegyer, Budahegyvidék (még készül). Komoly beruházások, tatarozások történtek Érden, Óbudán és Kelenföldön, Budafokon, Csepelen. Gyakorlatilag mind a 13 gyülekezet jelentősen gyarapodott ezen a téren. Idén három egyházközség kap szolgálati gépkocsit.
Jó a kapcsolatunk a megye területén működő egyházi intézményekkel: Hűvösvölgyi Szeretetotthonok, Béthel Missziói Otthon, Fébé Diakonissza Egyesület. Itt említem meg, hogy Budán még nem létesült evangélikus oktatási intézmény. Tervek között szerepel óvoda és általános iskola indítása.
A megye képviselteti magát a Zsinaton, a Fasori és a Deák téri Gimnáziumokban, a kerületi és országos presbitériumban és közgyűlésben.
Szeretnénk folytatni a munkatársak, presbiterek találkozóit, képzését. Jó lenne megyei gyermek- és ifjúsági táborokat szervezni.
Az előttünk lévő programok: júniusban két napos lelkészértekezlet lesz Nagybörzsönyben, június 2o-án rendezzük az újonnan választott megyei közgyűlés első munkaülését, Milleneumi ünnepség és istentisztelet lesz a Budavárban a megye és a vári gyülekezet közös szervezésében Pünkösdhétfőn este 6 órakor. Ősszel találkozót szervezünk az új gyülekezeti elnökségeknek, gazdasági munkatársaknak és a fiataloknak. A novemberi, pestiekkel közösen szervezett lelkészi munkaközösségbe meghívtuk az új kerületi felügyelőt és püspököt. Az új munkaévben elkezdjük az esperesi vizitációkat a gyülekezetekben.
Hálás vagyok Istennek, hogy egy ilyen egyházmegyében szolgálhatok.
Köszönöm a gyülekezetek és a lelkészek bizalmát.
Sokat jelent elnöktársam, Győri József elkötelezettsége, segítsége.
Köszönöm minden munkatársam, így Szebik Imre püspök úr segítségét, együttműködését.
Imádkozzunk azért, hogy Isten pótolja ki hiányainkat, vezessen minket, hogy betöltsük szolgálatunkat.
Vegyük komolyan az igei felszólítást és lehetőséget: „Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek.” Jöjjön el valami radikálisan új személyes életünkbe, gyülekezeteink, az egyházmegye, országos egyházunk, hazánk és a világ életébe!
„JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!”
2000. május 27. Kelenföld, a Budai Evangélikus Egyházmegye Közgyűlése