Így is lehet
Egyházmegyei (esperességi) férfitalálkozóra kaptunk meghívást a felvidéki Százdra (Szlovákia), az ötven éve helyi lelkész nélkül élő kis magyar evangélikus gyülekezet templomába. Önmagában még ez a hír talán nem érne meg egy tudósítást, de az ott történtek után jelzést kell adnunk az eseményről.
A feszültségekkel megterhelt politikai és részben egyházi kapcsolatok idején példaértékű volt ez a találkozó. Kétszázan érkeztek az esperesség gyülekezeteiből szlovákok és magyarok. Meghívást kaptak magyarországi gyülekezetek is: Csomád, Nagybörzsöny, Felsőpetény.
A nagybörzsönyi lelkész, Lajtos János jó kapcsolatot ápol a két határmenti gyülekezettel, Ipolyszakállossal és Százddal. A csomádiak ősei erről a vidékről származnak.
Az alkalomra készült egy kétnyelvű plakát és programfüzet énekekkel.
A férfiaknak tartott előadásomat szlovákra fordították. Hasonlóan történt a női szekcióban: Dr. Drenyovszky Irénnek, a Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága (KOMT) tiszteletbeli elnökének az alternatív gyógyászatról tartott előadását is fordították. (Férfitalálkozónak hirdetett napon többen voltak a nők…)
Természetes, testvéri légkörben egymás után szólaltak meg a felelős vezetők is: a szlovák esperes, a magyarul nem tudó, de a magyar gyülekezetet elfogadó és segítő lelkésznő, a helyi gyülekezet áldozatos és kreatív felügyelője és mások. Gazdagította a programot a csomádi népviseletes énekkar szép műsora és a helyiek több nemzetiségű citerazenekarának szolgálata.
Azóta az aradi gyülekezetben is hasonló élményben volt részem. Románok, magyarok, németek és szlovákok élnek egy városban és egy gyülekezetben is. Elfogadják és tisztelik egymást. Az evangélikus gyülekezetben mind a négy nemzetiség saját anyanyelvén élheti át az istentiszteleti közösséget.
Emeljük fel szívünket Istenhez! Onnan mindent másképp látunk és ennek következtében gondolataink, érzéseink és az ebből fakadó cselekedeteink is megváltoznak.
„Azt törekedjetek megvalósítani magatokban, ami Krisztus Jézusban is megvolt…” (Fil 2, 5)
Útitárs, 2008.