Favágástól a halottak feltámasztásáig
Hanván megtartották az újabb felnőttképző összejövetelt. Ezúttal Szeverényi János missziós lelkész fejtette ki gondolatait arról, mi az ember feladata a világban.
Szeverényi János a Magyarországi Evangélikus Egyház missziós lelkésze. 1959-ben született Békéscsabán, nagycsalád tizenegyedik gyermekeként. Fényképész mesterséget tanult. Megtérése után elvégezte az Evangélikus Teológiai Főiskolát, és gyülekezetekben szolgált. 2003 szeptemberétől országos evangélizációs és missziós lelkész. Előadásokat, igehirdetéseket tart, lelkigondozást, sajtómunkát, felekezetközi szolgálatot végez az egész Kárpát-medencében.
Rendszeresen ellátogat Kárpátaljára, Felvidéken sem először járt. Tavaly többek közt Somorján, Pőstényben, Örösön is tett szolgálatot, és evangélikus lelkészként az elmúlt hónapokban már négy alkalommal szolgált igével a szlovák evangélikus egyházban is: konferencián, lelkészértekezleten, presbiteri napon. Legutóbb pedig Eperjesen, ahogy írja, egy áldott, jó atmoszférájú találkozón vett részt március 4–6-án. Az imatalálkozót Egyedül Krisztus címmel rendezték meg. Mint az Evangélikus Életben közölt beszámolóból kiderült, Jónás és Péter történetei alapján az Úr szabadításáról (Jón 2,10b; Jn 21), a második esélyről, az újrakezdésről, a kegyelem erejéről beszélt.
„Imádkoztunk szlovákokért, magyarokért, a környező népekért, Európáért és a világért. Hiszem, hogy az ilyen spirituális alkalmak sokat segítenek a gyógyulásban, a sztereotípiák, előítéletek elhagyásában és a közös missziós felelősség gyakorlásában. Szükséges a közös felelősséghordozás, mivel a legtöbb gyülekezet a létéért küzd. Tudnunk kell, hogy a felvidéki tízezres magyar evangélikus közösség része a négyszázötvenezer tagot számláló szlovákiai evangélikus egyháznak” – hívta fel a figyelmet.
Megtelt a hanvai diakóniai otthon nagyterme (Fotó: HE)
Legutóbb május 25-én a Gömöri Református Egyházmegye meghívásának tett eleget. A hanvai Diakóniai Otthonban rendszeresen tartanak a presbitereknek és az érdeklődőknek felnőttképzési alkalmakat. A szép számban megjelenteket Nagy Ákos Róbert, a Gömöri Református Egyházmegye esperese köszöntötte. Az előadó pár éve Nagybalogon tartott egyházmegyei evangelizációt, így többen érdeklődéssel jöttek el újra őt meghallgatni.
Szeverényi János a Favágástól a halottak feltámasztásáig címet adta evangelizációjának, melyben azt fejtegette, hogy keresztyénként, gyülekezetként, egyházként mi a feladatunk a világban.
Hangsúlyozta, a kegyelem nem természetes. Vége a vallásnak, nem tart meg csak az élő hit. Nem elég vallásosnak lenni, hívővé kell válni. Megváltásra van szükség, mert minden megromlott. Elmondta, gyülekezeteink lélegeztető gépen vannak, de ha hittel és szeretettel olvassuk a Szentírást, megtaláljuk a válaszokat, mert az Úrtól Jézus és a lélek által minden megtanulható, s ő jelenti az erőforrást.
Azt kívánta a felvidéki református gyülekezetek tagjainak is, hogy élő, erős, szellemi kövekké váljanak. Kifejtette, Jézus terepmunkás volt, és minden hívő ember ugyancsak az Isten munkatársa. Egy élő test a közösség, amelyben mindenkinek megvan a feladata. Az evangélium által, melyben Isten átöleli a híveket, azoknak meg kell látniuk, oda kell menniük, és fel kell karolniuk a segítségre szorulókat.
Homoly Erzsébet
Forrás: felvidék.ma, 2016. május 28.