A szeretet kiűzi a félelmet
„Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.”
(József Attila: Hazám)
Törékenyek vagyunk, mindannyian félünk valamitől. Vannak egyetemes, egzisztenciális félelmeink is, amelyekkel így-úgy próbálunk meg küzdeni: hárítjuk őket, igyekszünk nem foglalkozni velük, vagy elhisszük, hogy a pozitív gondolkodás majd átsegít ezeken is. Pedig a kezeletlen félelem – akár reális, akár irreális – hosszú távon testi és lelki problémákat okoz, ezért is kell foglalkoznunk vele.
Nyilvánvaló, hogy van a félelemnek szükségszerű, életmentő és megtartó funkciója is. Ha nem tartanánk a balesettől, betegségektől, lebukástól, Istentől, az ítélettől, végképp gátlástalanok lennénk. Esendőségünk következtében még ezek tudatában is vétkezünk. Ilyen értelemben Isten mentő ajándéka a bennünk lévő félelem, amelyet nevezhetünk lelkiismeretnek is. A legtöbb emberben működik ez a kis műszer, még azokban is, akik nincsenek élő kapcsolatban Istennel. Ugyanakkor akiknek nincs élő hitük, azok végképp ki vannak szolgáltatva a félelmeiknek.
„A félelem megeszi a lelket” – volt a címe a hetvenes évek egyik jelentős filmalkotásának. Mennyire igaz ez! János apostol így ír erről: „a félelem gyötrelemmel jár”, illetve a Szentírás említést tesz olyanokról, „akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak”. Fontos tudnunk: a félelemkeltés a Gonosz módszere. Ő az, aki folyton ijesztget és vádol, ő vádolja Isten gyermekeit is. Valóban „fortélyos félelem igazgat” mindent a világban.
Bizonyára minden korban volt mitől rettegnie az emberiségnek. Napjainkban is szürke ködként telepszik országunkra és Európára a félelem. Az erre való reakció többféle lehet. Némelyek kivonják magukat az eseményekből, nem hallgatnak híreket, a munkájuknak élnek, esetleg a szenvedélyeikhez fordulnak. Mások szinte megdermednek a reménytelenségtől, a tehetetlenségtől. Fokozza ezt az állapotot a média hisztériakeltő hatása is.
Mi lehet a helyes, biblikus viselkedés ilyen helyzetben? Isten erősítő, bátorító, vigasztaló Igéjére, a Szentlélek által megvilágosított józan észre van szükségünk. Először is ne hergeljük, idegesítsük egymást! Sajnos keresztény közösségekben is szokássá vált ez. Némelyek szinte versenyeznek, hogy ki tud minél rémesebb híreket, információkat megosztani, holott aggodalmaink tárgyai nagyrészt olyasmik, amik nem is biztos, hogy megtörténnek. Gyermekkoromban például ijesztgettek minket az atomháborúval, az olajkészlet kifogyásával, az emberiséget kipusztító járványokkal, egyebekkel. Hála Istennek, egyik sem következett be. Ugyanakkor a józan ész alapján nyilván meg kell tennünk mindent, ami rajtunk áll, amivel csökkenthetjük a ránk leselkedő veszélyeket: táplálkozzunk egészségesen, törekedjünk természetközeli életmódra, mozogjunk sokat, járjunk el a szűrővizsgálatokra, és így tovább.
„Árnyék mögött fény ragyog, / Nagyobb mögött még nagyobb, / s amire nézek, az vagyok” – tanította valamikor Gyökössy Bandi bácsi. Ezért javasolja az Ige: nézzünk fel Jézusra! Őt hallgassuk! Ő pontosan azért jött, hogy megszabadítson minket az egészségtelen félelemtől, annak okaitól, a bűntől és az ördög hatalmától.
„Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet” – mondta az angyal is. Mi is ez a nagy öröm? Az, hogy nem vagyunk árvák ebben a hatalmas kozmoszban, van Atyánk, akinek hiányzunk, aki hazavár, és halálosan szeret minket. Naponta, sőt percenként élhetünk Isten irgalmából, szeretetéből, és ha elfogy az erőnk, egészségünk, időnk, akkor is kimondhatjuk: „Atyám, kezedre bízom lelkemet.” Ámen.
Family magazin, 2016. december