Gyermekké tettél

Szenteste 2017. december 24.

 Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.” (Lk 18, 17)

Az ünnep jellege

A keresztény istentisztelet mindig Krisztusról tanúskodik, különösen is a karácsonyi ünnepkörben, így december 24-én, karácsony ünnepének előestéjén is. Krisztus születésével kezdődött az az eseménysorozat, amely megnyitotta számunkra a lehetőséget, hogy bemehessünk Isten országába.
A karácsony a legyőzhetetlen Nap római ünnepének napjára került, hogy keresztény tartalommal töltsék meg azt, és kifejezzék, hogy az igazi világosság Jézus Krisztus.
A karácsonyi ünnepkör az inkarnáció eseményét ünnepli, jóval húsvét ünnepe után alakult ki. Eleinte a tavaszi nap-éj egyenlőség ideje körül volt az inkarnáció ünnepe. Teológiai háttere a teremtéstörténet, illetve János evangéliumának prológusa; Jézus a világ világossága. A téli dátumok mögött a Jézus fogantatásától eltelt idő kiszámítása állt. Eleinte csak Jézus keresztelését ünnepelték, majd a gnosztikusok ellenében hangsúlyt kapott a test szerinti születés. Krisztus születése és keresztelése egy ünnep volt, ami később kettévált. 336-tól van adat, hogy a nyugati egyház december 25-én ünnepli. Szenteste az ünnep vigíliája.

Amit a textusról tudni kell

Lukács a ’brephos’ kifejezést használja a kijelölt szakaszban, amely magzatot, csecsemőt, egészen kis gyermeket jelöl. Jézus beszédeiben és a többi evangéliumban a ’paidion’ kisgyermek szó áll. Az antik világban nem sokat számítottak a gyermekek. Ugyanakkor Izraelben általános szokás volt az áldásmondás, és azért vittek gyermekeket Jézushoz is, hogy megérintse, megáldja őket.
Jézus korának farizeusai teljesítményorientáltak voltak, hangsúlyozták az emberi erőfeszítést. A tanítványok viselkedése összhangban lehetett a farizeusokéval. A Tórát is meghaladó „szigorú” jézusi tanítás riasztóan hatottrájuk. Úgy gondolhatták, hogy ami az „embereknél lehetetlen”, az egy gyermeknél végképpen az. Jobb, ha a maszatos, kiabáló, nevetgélő, játszadozó, lökdösődő kölkök arrébbmennek. Jézus magához hívja a gyermekeket, és kijelenti, hogy ilyeneké az Isten országa. Nem elküldeni kell őket, hanem példát venni róluk, mondja.
Jézus éveken keresztül az Isten országáról tanított; arról, hogy eljött, közel jött, hogy az az Isten ajándéka, meglepetése. Az ő országa eljövetelének nincsenek feltételei! Nem kell belépőkártya, kód, bűnismeret, megtérés, vallásos, kegyes produkció. Úgy kell és lehet fogadni, ahogyan a gyermek az ajándékot. Önfeledten, tágra nyílt szívvel-szemmel-karral. Isten országával az ő szeretete, irgalma jön közel váratlanul, érdemtelenül. Ez a testet öltött irgalom menti meg az embert, indítja megtérésre, teremti újjá és tartja meg a hitben, Krisztus követésében. Isten országának nincsenek feltételei, de vannak következményei. Jézus mindezzel jelzi, hogy ő a kicsinyekért, elesettekért, bűnösökért jött, hogy azokat megkeresse és megtartsa. „Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt föl.” (Lk 1,52)

A perikópa megértése

A világ Megváltója, a mindenség ura egy falusi szűz méhében formálódott, növekedett a betlehemi születésig. Kicsi, védtelen magzatként, csecsemőként érkezett a világba.
A „távollévők”, a templomba nem járók, a „bűnösök”, a mezőn tanyázó pásztorok értesülnek először Jézus születéséről: „…körülragyogta őket az Úr dicsősége…” (Lk 1,9)

A pásztorok olyan módon fogadhatták a hírt, ahogyan a kisgyermekek. Először nem értik, megijednek, majd kíváncsiak lesznek, és elindulnak, hogy megnézzék, megbizonyosodjanak arról, hogy mi történt. Nekünk is nyitott szívű, csodálkozó, alázatos, boldog gyermekké kell lennünk, hogy beléphessünk az Örökkévaló országába.
A gyermeki lélek minden korban ugyanaz, erre az „ősbizalomra” utal igénk, amelyet felnőttként már elveszítünk, mert a bűnök, csalódások megkeményítenek. Istenben, az ő ígéreteiben és szavában azonban nem kell csalódnunk, nincs okunk kételkedni benne.

Igehirdetési vázlat

1. Gyermekként érkezett

„Ember gyermeke akart lenni az Isten, hogy Isten gyermeke legyen az ember.”

(Augustinus)

Nem érteni kell ezt a titkot, hanem csodálni és imádni. Ezért is énekeljük ilyenkor: „Ím, jászlad mellett térdelek”. Ugyanakkor mégis van megfogható üzenete a „gyermekségi történeteknek”. Isten kreatív, kedves, irgalmasgesztusa ez az Édentől távol kerültek számára. Ahogyan megfogant az Ige Mária testében mikronnyi méretben, úgy kezdődhet bárki életében az új teremtés folyamata.

Hozzánk is eljuthat a Mag a Szentlélek által, megtermékenyítheti meddő, tékozló életünket. „Más állapotba” kerülhetünk, istengyermeki természet részesei lehetünk. Csodáljuk, imádjuk az örökkévaló hatalmas Isten inkarnációját, és a tőle kapott hittel fogadjuk a teremtő igét.

2. Gyermekekhez jött

Akiket a tanítványok elutasítanak, Jézus azokat teszi példává. Az egyház védelme érdekében hajlamos a bezárkózásra, gettósodásra, és elfelejti azt, hogy a Megváltó hol fogant meg, és született, hol, hogyan nőtt fel, kiket keresett meg és hívott meg az Isten országába.
A megreformált egyház jogosan és biblikusan a keresztet helyezi hitének, életének középpontjába. Igen, a jászolés a kereszt ugyanabból a fából készült. Életünk végéig a kereszt tart meg minket, és azt hirdetjük. Ezzel együtt látnunk kell, hogy Jézus három éven keresztül az Isten országáról beszélt, tanított és a gyakorlatban mutatta be annak valóságát, működését. A kereszt kapu, amelyen keresztül bejuthatunk az ő vendégségébe. Az ő országa közösségvállalás a távoliakkal, a bűnösökkel, bajbajutottakkal, a védtelen magzatokkal, a szétesett családokkal, a hinni nem tudókkal, imádkozni nem akarókkal, a betegekkel, kitaszítottakkal, lenézettekkel. Azokkal, akik nem számítanak ilyen szeretetre, nem tudják azt megszolgálni, akik számára fokozódó pozitív meglepetéssorozat a keresztényekkel és Istenükkel való találkozás.

Magától értetődő, hogy először „hitünk családtagjait” szólítjuk meg, hívjuk Isten népe közé, de ezzel együtt úton kell lennünk, és a kerítésektől, útkereszteződésekből, távoli állapotokból, mélységekből kell és lehet kihívnunk, segítenünk a szeretet ellenállhatatlan „kényszerével” mindenkit, hogy megteljen a menyegzői ház. Az Isten országa itt van közöttünk. A vasárnaponkénti vagy éppen a szentesti istentisztelet a közösség életének csúcspontja. Isten országában, családjában a közösségen belüli mínuszok és többletek kiegyenlítődnek a hétköznapokban, testi-lelki-szellemi síkon. Isten népe nem önmagáért, hanem a világért, környezetéért kapta ezt az ajándékot.

3. Gyermekké kell lennünk

Az Úrnak leginkább a hívőkkel volt és van baja. Azokkal, akik már eljutottak a hit, a teológia, a bibliaismeret egy bizonyos fokára, de elveszítették a gyermeki nyitottságot, alázatot, túláradó örömöt.
Mindig is nagy élmény volt számomra találkozni olyan különböző felekezetű keresztényekkel, akik az átlaghoz képest nagy tudásra tettek szert, mégis megtartották gyermekségüket. Isten országának boldog részesei azok, akiket a kegyelem újra és újra gyermekké tesz, akiknek a szívük tiszta a naponként megtérés által, és boldogok, mert már itt és most látják az Istent, az ő szépségét, munkáját, irgalmát.

Ima

Uram, csodálom és imádom emberszeretetedet. Felfoghatatlan számomra, hogy az Isten emberré lett. Belealázkodtál létünkbe, sorsunkba, a tőled elszakadt, bűnös, árva világba. Köszönöm, hogy érettem is megszülettél, hogy megkeress és hazavigyél az istengyermekség boldog állapotába. Bocsáss meg, ha másokat lenéztem, megvetettem hitetlenségük, bűnük miatt, ha gőgös felnőtté váltam. Tégy újra gyermekké, hogy vezethető, tanítható legyek, hogy a napi megpróbáltatások, harcok közben is megéljem a gyermeki örömöt, hogy hozzád tartozom éste hozzám. Ámen.

Egyedi istentisztelet

A szentesti istentisztelet legyen egyedi, különleges formában, külsőségekben, hangulatban. A gyermekek szolgálata ne legyen túl hosszú és főleg érthetetlen, például a rossz hangosítás miatt. Rövid, igényes hangszerszóló (hegedű, fuvola) is szép lehet. Mécseseket, gyertyákat gyújthatunk. Néhol minden templompad végén és a templom lépcsőjén is elhelyeznek mécseseket. A nagy klasszikust, a Csendes éjt gyertyafényben énekelhetjük, csendességet is tartva.

Illusztráció

„Gyermek vagyok, gyermek lettem újra!” – Petőfi Sándor: Szülőföldemen

„Petőfi nem volt megfontolt, komoly ember, ő egy izgága gyermek volt. Hiába keresnék rá az összes nagy szótárú nyelvekben több és nagyobb jelzőt: gyermek. Viszont nincs is e joggal megbírálható teremtésnek, világnak, életnek különb, istenibb produktuma, mint a gyermek. A gyermek az elevenség, az öröm, a jövőbe ható ígéret, a bilincsbe nem vert ember, az igazán igaz isten.” – Ady Endre
József Attila: Gyermekké tettél
Radnóti Miklós: Este. Asszony gyerekkel a hátán

Lelkipásztor, 2017. november