A lelkész megy, Isten marad
Rusznyák Dezsőt szinte mindenki ismeri. Felvidéki magyar evangélikusok kapcsán az ő neve, személye jut eszünkbe először. Nemcsak honi egyházunkban, hanem Erdélyben, Németországban, Svájcban, a Lutheránus Világszövetség irodáiban, mindenütt. Több évtized szolgálat és többévi készülődés után ment nyugdíjba.
A gömöri régióban sok gyülekezetet pásztorolt, gyenge hangszálaival vasárnaponként egész nap prédikált. Templomokat újított fel, kérte a segélyeket, támogatásokat. Küzdött azért, hogy legyen magyar nyelvű lelkészi szolgálat akkor is, ha nyugdíjba vonul. Most ez megtörtént, és nincs magyarul beszélő utód.
A szomszéd település szlovák lelkésze lett az adminisztrátor. Magyar szolgálat azért mégis van, mert Isten a kövekből is támaszt fiakat és leányokat. 1990-től rendszeresen mentem Dezső hívására. Szerveztük a gyermek- és ifjúsági programokat, presbiterek képzését, missziós alkalmakat. Később bekapcsolódott a budaörsi gyülekezet is Garádi Péter felügyelő és Endreffy Géza lelkész vezetésével. Éveken át jöttek havonta kétszáz kilométerről. Lóczy Tibor helyi vállalkozót – akinek súlyos balesete volt – a kórházban látogatta Rusznyák Dezső. Így lett belőle először megtért ember, azután teológiát végzett munkatárs. Ferenczy Erzsébet és Bálintné Varsányi Vilma magyarországi lelkészek az elmúlt években hűségesen, kreatívan végzik a helyettesítő szolgálatot. Keresztelnek, konfirmálnak, temetnek, látogatnak, szerveznek. Sok hittanos lett így. Szólnak a harangok, a hangszerek. Számtalan ünnep, evangelizáció, missziós program, nyári tábor jött így létre.
Szeptember 15-én sokan jöttek el a sajógömöri templomba, hogy hálát adjanak mindezekért. Badin Ádám előadóművész Dezső kedves zsoltárát, a negyvenhatodikat olvasta fel. Miroslav Mato szlovák lelkész magyarul énekelte a Miatyánkot és olvasta a Szeretethimuszt a nyugdíjba vonuló lelkész kedvéért és persze Isten dicsőségére. E sorok írója ézsaiási igék alapján hirdette az evangéliumot: „Hallgassatok rám, ti szigetek, figyeljetek, távoli nemzetek! Már anyám méhében elhívott engem az Úr, születésemtől fogva emlékezetben tartja nevem. Éles karddá tette számat, keze ügyében tartott engem. Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem. Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel, rajtad mutatom meg dicsőségemet! Én azonban ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet. De az Úrnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél... Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig... De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid.” (Ézs 49)
A Magyarországi Evangélikus Egyház nevében Fabiny Tamás elnök-püspök köszönte meg Rusznyák Dezső szolgálatát, és felajánlotta a hazai egyház segítségét, hangsúlyozva, hogy a helyieken múlik a gyülekezetek jövője.
evangelikus.hu, 2018. szeptember 17.
