Isten nem csoki-, kóla-, ima-, csodaautomata
Ő Isten, nem ember, nem mi alkottuk őt, hanem ő minket. Nem tulajdonunk, nem előkapható bálvány, nem joystick-kal irányítható varázslóbácsi. Nem gyülekezetünk berendezési tárgya, teológiai tétele.
Jób, Keresztelő János, István vértanú és sok millió üldözött keresztyén szenvedése és kínhalála cáfolja a naiv, szimpla hitet. Nem a jézusi gyermeki hitre gondolok. A naiv hit összetörhet, kiéghet, lázadássá változhat. A naiv hívő üzletet akar kötni Istennel: én adok imát, jócselekedeteket, gyülekezeti aktivitást, te pedig Istenem, őrizz meg, gyógyíts meg, és úgy általában adj meg nekem minden jót. Ha ez nem így történik, elbizonytalanodunk hitünkben.
Sokan félreértik az igében található isteni ígéreteket az ima meghallgatásról: „…bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” (Jn 16,23) Leginkább a „bármi” lehetősége hoz sokakat izgalomba., és könnyen átsiklanak afelett, hogy Jézus a „bármit” összeköti az ő nevében való kéréssel. Ez nyilván nem csupán a szavak kimondását jelenti, hanem a Jézus tanításával, akaratával, Lelkével való alázatos azonosulást. Ez vonatkozik a többi kérő imával kapcsolatos igére is. Isten hall minden imát, de nem teljesít minden kérést. Istent nem lehet számon kérni. Az Ő útjai nem a mi útjaink. Amit ma nem értünk, később érthetjük meg, vagy talán csak a színről-színre látáskor.
„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.” (Róm 8,28) Ez az ige nem azt jelenti, hogy ami velünk történik, az mind jó. Nem! Átélhetünk gonosz támadásokat, szenvedéseket, természeti katasztrófákat, alapvető értékeket megkérdőjelező diktatúrát, családi tragédiákat. Értsük meg, ezeket nem Isten küldi ránk! Ezek a bűnbe eset, bűnben élő világ kiszolgáltatottságából fakadnak. Isten tud róluk, meg is akadályozhatná, de ilyen alapon folyamatosan beavatkozhatna minden ember minden döntésébe. Ugyanakkor láthatunk, átélhetünk különleges csodákat is.
A gondviselés lényege, hogy ő tud rólam, ismeri fájdalmaimat, övé vagyok, testem a Szentlélek temploma. „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent.” (Jób 19, 25-26)
Ha mindent és mindenkit elveszítek is, őt nem. „Kincset, életet, hitvest, gyermeket mind elvehetik. Mit ér ez őnekik?! Mienk a menny örökre!” (Luther) Ő az átkot áldásra tudja változtatni itt a földön, vagy majd a nagy találkozáskor. Jób szenvedésére Krisztus keresztje a válasz.
Tükör, protestáns cigánymissziós lap – 2019
A képeken: cigánymissziós találkozó Debrecenben – 2020