Játék a templom mellett
Kicsit meglepődtem, amikor felkérést kaptam erre a kis írásra: meséljem el, hogyan, milyen céllal készült a „játszótér” a kelenföldi templom kertjében. A meglepődésem oka az, hogy nem volt tudatos tervünk egy játszótér készítéséhez. Nem egyszerűen játszóteret szerettünk volna létrehozni, hanem közösséget, egy nagycsaládot, akik ismerik egymást, tudnak beszélgetni, akik megosztják egymással életüket. Ennek a nagy tervnek, víziónak csupán egy szelete, igaz, fontos szelete, hogy néhány természetes anyagból készült játékot is elhelyeztünk a templom melletti kertbe. A cél az volt, hogy az egész épület, kívül-belül, szép, tiszta, vonzó, barátságos legyen. Ahol a gyerekek jól érzik magukat, ahol minden korosztály megtelepedhet.
A folyamat hosszú volt, sok munkával. A kert elég kicsiny, uralta egy diófa, ami alatt, mint köztudott, fű nem nő. Esős időben, sárban tapicskoltak a lurkók. Nagy áldozat volt a diófa kivágása. Szükséges volt a talajt feljavítani: ajándékba kaptunk egy teherautónyi gombatrágyát. Hajléktalanokkal felásattam az udvart, füvesítettünk, körbeültettük az udvart sövénnyel, szép, virágzó cserjékkel.
Készültek sorban a kerti bútorok, mind fából: különböző hinta, mászóka, összesen nyolc kerti pad (számomra elképzelhetetlen, hogy templom mellett ne legyenek karbantartott padok) , asztal fölé tető, hogy tűző napon vagy esőben is kint lehessünk. A diófa méterre meghagyott részére asztallapot szereltünk, hogy „bárszékeken” és körbeülhető legyen. Végül egy kis pályát alakítottunk ki egykapus kosarazáshoz.
A játék ne „mézesmadzag” legyen a gyülekezetben, hanem természetes tevékenység, hiszen közösségbe von, gátlást old, felszabadít, gyógyít. Játszani, istengyermekségi állapot.
Lassan két esztendeje már, hogy nyolcévi szolgálat után eljöttem a gyülekezetből. Néha arra kanyarodik szolgálati autóm, nem tudom visszatartani…
Örülök, hogy az utódok szépen rendben tartják a zöldellő, virágzó kis oázist.
Végül két idézet, amelyek kísérnek szolgálatomban:
„Aki hisz, az derűs, és derűje Istentől származik.” XXIII. János pápa
„Aki másokat felüdít, maga is felüdít.” (Péld 11,25)
Kelenföldi Hírlevél, 2003. tavasz