Széchenyi István imája
Istenem, Te minden jónak, magasztosnak,
tökélynek, teljesnek foglalatja,
töltsd el szívem-keblem Szentlelkeddel!
Erősíts meg mennyei hatalmaddal,
hogy legyőzhessem földi gyengéimet
és fölemelhessem tehozzád a lelkem!
Szabadítsd meg érzékeimet mindentől,
ami földi reájuk tapad,
és tisztítsd meg embertermészetem,
hogy a Te műved méltó
lehessen Tehozzád!
Önts bizodalmat a lelkembe -
és ne hadd, hogy ítélkezzek
a Te tanácsaid felől -
s még annyira sem,
hogy netán valaha is kételkedjek
a Te mindenhatóságodban,
bölcsességedben és könyörületességedben!
(gróf Széchenyi István)
A „legnagyobb magyar” imája biblikus gondolatokat hordoz és ma is aktuális.
Bárcsak átitatna minket is, mai keresztyéneket az imádat Isten iránt, és
éreznénk gyöngeségünket vagyis azt, hogy Jézus nélkül semmit sem
cselekedhetünk a szolgálatban.
Széchenyi az egész emberiség iránti szeretetet kérte az Örökkévalótól.
Kiáltsunk ezért mi is!
Ebbe a szeretetbe beletartoznak az egyház és a társadalom peremén élők is:
romák, szegények, szenvedélybetegek, prostituáltak...
Olyanok, akik közeledtek valamikor Jézushoz (Lk 15), mert hozzá lehetett
közeledni. Jézus vonzotta a bűnösöket, a betegeket, a rászorulókat és persze a
gyermekeket.
Tanuljuk azt is meg tőle, hogy mivel várta a „szomjazókat”: jó szóval,
személyválogatás nélküli megértő szeretettel, igazsággal, bűnbocsánattal,
gyógyítással és szabadulással.
Urunk, add nekük ma is ezt a látást, programot és lelkületet.
Add drága, újjáteremtő Szentlelkedet!
Ámen