„Nem maradok el tőled, nem hagylak el.” (Józs 1,5c)
A fenti biztatás Józsuénak szólt. Az Úrtól kapott feladata volt Mózes halála után, hogy vezesse el a választott népet az Ígéret földjére. Sok ezer embert, közöttük gyermekeket, asszonyokat, időseket, betegeket, a helyben lakók akarata ellenére. Lehetetlennek tűnő helyzet. Szüksége van Józsuénak Isten támogatására, bátorítására, vezetésére.
Életünkben többször kell lehetetlennek, vagy legalább is nehéznek tűnő kihívásoknak megfelelni. Ilyen lehet a párválasztás, a hivatás megtalálása, életünk megjavulása, a lelki honfoglalás, a megtérés. Sok fiatal nem is bízik abban, hogy sikeres lehet ezekben a kérdésekben. Isten minket a Vele való kapcsolatra teremtett. Ezért valóban: „egyedül nem megy”.
Tudd meg, kedves Olvasó, Isten nélkül igazi értelmét, tartalmát és célját nem találod meg életednek. Ő a te Teremtőd, aki legjobban ismer és szeret. Tudja, mire van szükséged. Leginkább Őrá. Ezen az íráson keresztül is keres téged, meg akar szólítani. Nem mindegy, hogy vegetálsz, csak igavonó jószág módjára hajtasz a fogyasztás mai ördögi körében, vagy teljes életet élsz. Lelki-szellemi, erkölcsi lény vagy, hivatásod van: Isten és ember tisztelete, szeretete és szolgálata.
A fenti ígéret nem arra vonatkozik, hogy Isten Józsuét minden helyzetben megáldja. Sokan így próbálják a hitet, Istent „használni”. Meg akarják áldatni önfejű, rossz döntéseiket vele. Ez nem megy. Az Úr hív téged az Ő útjára, az Ő országába. A belépés az Ígéret földjére számunkra a megtéréssel kezdődik, amikor Isten szeretete fényében meglátom elveszettségemet, bűneimet, azokat megbánom és elfogadom Jézust megváltómnak, életem urának. Akik így már Isten gyermekei és tagjai az Ő országának, élhetnek abban a bizonyosságban, hogy Ő nem marad el tőlük, és nem hagyja el őket.