Virágvasárnap – Palmarum

Be szép: pálmák napja holnap
S e vén legenda megderül:
Tán kerül
Ezután is szamaras ember
Másokért küzdő szerelemmel.
Hiszen úgy kell, kell a szamárság.

Jézus, Tavasz és Jeruzsálem:
Be régi-régi történet ez,
Ámen, ámen.
(Ady: A szamaras ember – részlet)

Dominica palmarum – pálmák napja. Neve a jeruzsálemi bevonulásra utal. Jézus, az alázatos király szamárháton vonul be Jeruzsálembe. Nagyhét ünnepélyes nyitánya kettős arculatú: a dicsőséges bevonulás és az azt követő keresztút kontrasztjából adódóan. A nagyböjt komorságában e nap örömöt is hordoz: Krisztus királyvoltának ünneplése. A bevonulás szép színfoltja a hozsannázó gyereksereg
(Mt 21,15).

Mikes Kelemen ír 113. törökországi levelében II. Rákóczi Ferenc utolsó virágvasárnapjáról (1735): „Virágvasárnap gyengeség miatt nem mehetett a templomba, hanem a közelvaló házból hallgatta a misét. A mise után a pap odavitte neki a szentelt ágat, térden állva vette el kezéből, mondván, hogy talán több ágat nem fog venni.” (Nagypéntek reggel hunyt el.)
A római egyház e napon barkaszentelést végez, s a néphit ez ágaknak gonoszűző hatást tulajdonít.

Nekünk mit jelent ez a nap? Hogyan is énekelünk róla?

Én lelkem, útra készülj,
Kísérd el Uradat!
A szent város felé tart,
Kövesd és el ne hagyd!
Szent áhítattal kísérd,
Úgy nézd nagy kínjait!
Hordozni a keresztet
Téged is megtanít.

A győzelem tiéd lesz,
Veled van szent Atyád,
Ő hozza fel sírodra
Húsvétnak hajnalát.
Ám menj a véres útra,
Már a pálmalevél,
Melyet elődbe hintnek,
Győzelmedről beszél.
(209-es ének)

Urunk! Köszönjük, hogy a cél előtt nem adtad fel. Nem engedtél a kísértőnek, aki le akart téríteni a keresztútról. Adj erőt, hogy mi is veled menjünk egészen a csúcsig, a Golgotáig, hogy meghaljunk bűnös természetünknek, és feltámadjunk új, áldott, szolgáló életre. Ámen