Új nap – új kegyelem
Vasárnap (május 11.)
Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Zsolt 121,1–2 – Az írásmagyarázók nem tudják milyen hegyekre gondolt pontosan a zsoltáros. Csak találgatni lehet. De mi tudjuk, életünk egyetlen esélye és reménye, ha tekintetünket megváltás hegyére emeljük, a Golgotán érettünk meghalt Megváltóra nézünk hittel. Segítségünk onnan jön. Új nap – új kegyelem rovatunk címének üzenete: tanuljunk meg naponta, óránként, másodpercenként kegyelemből élni, mert a segítség csak az irgalmas Jézustól jön. Emeljük fel tekintetünket!
Hétfő (május 12.)
Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak. Ef 5,19 – A megszabadult, gyógyult szív tud igazán dicséretet mondani. A Szentlélek által újjászületett és betöltött ember teste, egész lénye az Úr templomává válik. Valljuk meg bűneinket, gonoszságainkat ezen a napon is, és kérjük a Lélek tüzét, tisztítson meg a szennytől, égessen ki minden szemetet szívünkből, és hevítsen mennyi hőfokra. Így lesz áldás rajtunk, így tudjuk környezetünket is segíteni.
Kedd (május 13.)
Szaporítson meg titeket az Úr, titeket és fiaitokat! Zsolt 115,14 – Az élet jele a mozgás, növekedés, gyarapodás. Magyar népünk nem szaporodik, hanem inkább fogy. Egyik oka ennek az, hogy elhagytuk az Urat, az élet forrását. Fiataljaink nem házasodnak, naponta százötven magzat életét kioltják hazánkban, a megszületett gyermekek jelentős része nem teljes családba érkezik, nagyobb részüket nem keresztelik már meg. – Ó, Urunk, könyörülj rajtunk! Adj megújulást népünknek, egyházainknak, családjainknak!
Szerda (május 14.)
Jézus mondta: „Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket! Mt 7,22-23 – Milyen kemény, józanító szavak ezek. Soha ne hangozzanak el felettünk! Jézus időben figyelmeztet: a vele való élő, személyes közösséget senki és semmi nem pótolhatja. Ne bújjunk el a templomba, liturgiába, aktív szolgálatba, az élő Úr elől, a személyes megtérés elől. Ne tegyük egyházunkat, gyülekezetünket „rablók barlangjává”! Legnehezebb a vallásosságból megtérni, de Istennél semmi, még ez sem lehetetlen.
Csütörtök (május 15.)
Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét. Péld 19,17 Nem kell sokat keresni a nincsteleneket. Utcán, szomszédban, gyülekezetben, ismeretségi körünkben sokan szenvednek hiányt valamiben. Isten egymásra bízott minket. Mindenkinek van valamiben hiánya, de többlete is. Az az Úr akarata, hogy ezek az ő családjában szépen kiegyenlítődjenek. Az Úrnak gondja van a nincstelenekre, legyen nekünk is. Az Úrral és a nincstelenekkel való kapcsolatunk szorosan összefügg egymással. – Uram, a te kenyeret adtál az éhezőknek. A te kezedben a kevés is gyarapszik. Kérlek, növeld hitemet és szabadíts meg az önzéstől.
Péntek (május 16.)
Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen. Zsolt 51,14 – Jézus neve azt jelenti: szabadító. Ő azért jött, hogy megszabadítson minket bűntől, haláltól, ördög hatalmától. Drága ajándék a bűnbocsánat, és az azt megpecsételő úrvacsora, de nem mindig éljük át a szabadulást. Újra és újra utolérnek régi bűneink, mint a csaholó kutyák. Milyen jó lenne, ha nem szaporodnának, hanem elfogynának bűneink az évek során! – Uram, kérlek, bocsásd meg bűnömet, hogy sokszor kihagytalak az életemből, és bocsásd meg mindazt, amit ennek következtében elkövettem! Vidámíts meg újra szabadításoddal! Hadd merítsek vizet a szabadulás forrásából. (Ézs 12,3)
Szombat (május 17.)
Jézus együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, mivel ő maga is körül van véve erőtlenséggel. Zsid 5,2 – Jézus Krisztus nagy ajándéka a világ és az egyház számára irgalom. Isten létét nem lehet tudományosan bizonyítani, de számomra az irgalmasság igenis istenbizonyíték. Isten irgalma nélkül csak hideg kő lenne az emberszív, dzsungeltörvények szerint kiirtanánk egymást. Szép énekünk egyik sora sokat eszembe jutott lelki harcaim közben: „Kik eltévedtek az úton / Azokért jöttél Jézusom.” (EÉ 415,4) – Igen, tehát értem is eljöttél Uram, pedig ismered tudatlanságomat, tévelygéseimet. Köszönöm.
Evangélikus Élet, 2014. május