Felvidéki helyzetkép
Valami nincs rendben, ha a prédikációt a szlovák lelkész magyarul akadozva olvassa fel úgy, hogy abból ő nem sokat ért. Ha számára a mi anyanyelvünk ismeretlen. Ráadásul a szöveget a hívek keresik az internetről. Szabad-e így megnyilvánulni az emberi élet legfontosabb állomásainál: kereszteléskor, esketéskor, temetéskor?
A Szlovákiához tartozó Felvidéken az elmúlt évtizedekben nem volt ritka, hogy magyar gyülekezetben szlovák lelkész és szlovák gyülekezetben magyar lelkész szolgált.
Különböző okok miatt a legtöbb magyar evangélikus gyülekezetünk nehéz helyzetben, leépülőfélben van. Többen „temetik” a tíz-tizenötezres közösséget. A problémák, gondok helyett hadd helyezzem most a súlyt a pozitívumokra.
Történésztől hallottam, hogy magyar népünket száz év alatt annyi megpróbáltatás érte, mint más népet háromszáz év alatt. Csoda, hogy a Kárpát-medencében még él ez a kis közösség. Országunk szétdarabolása minden képzeletet meghaladó károkat okozott. Tömbmagyar területeket amputáltak le könyörtelenül a nemzettestről. A politikai történések felett nincs hatalmunk, de annál inkább nagy a felelősségünk lelki, hitbeli értelemben.
Felvidékért imádkozni és cselekedni kell! Nem állhatunk némán-bénán. 2012 márciusában szlovák és magyar püspökök aláírásával egyezmény született a két egyház között. Ennek és sok korábbi, jó szándékú imának és akciónak a folyományaként egyre több eredményről számolhatunk be.
A határ közelében szolgáló hazai lelkészeink rendszeresen átjárnak segíteni az ottani gyülekezeteknek, nyíltszívű szlovák lelkészeknek. A fent említett szlovák lelkipásztor is örömmel fogadja a kívülről jövő segítséget, sőt igényli, kéri is.
A nyugdíjba készülő sajógömöri lelkész, Rusznyák Dezső szolgálatát a megürült parókiára költözött Dechertné Ferenczy Erzsébet magyarországi lelkésznő folytatja. Erzsike férjével együtt évek óta látogatja a határon túli közösségeket saját pénzén, saját idejéből. Vállalta ezt a szokatlan missziót is hatvanévesen. Hát nem csoda ez?
Kilenc évvel ezelőtt vezetett Ferenczy Erzsébet nyári tábort a hosszúszói gyülekezet gyermekeinek. Most meghívta az ifjúvá serdülteket egy találkozóra. A gyülekezet asszonyai (legyenek áldottak!) harminchat meghívót vittek el személyesen a fiataloknak. A lelkész nélküli parókia két szobája megtelt az ifjakkal. Ez is csoda!
A következő csoda Lóczy Tibor missziós munkatárs. (A legutóbbi Útitársban olvashattunk vele interjút.) Neki nem sok köze volt korábban hithez, templomhoz, gyülekezethez. Súlyos balesete után a kórházban rendszeresen látogatta a sajógömöri lelkész. Tibor hitre jutott Isten kegyelméből. Mankóval a kezében, dagadó lábakkal, de telve energiával végzi a kiterjedt munkát: járja a gyülekezeteket, előkészíti az evangelizációkat, missziós programokat (az ő szervezése volt a legutóbbi szolgálatom is), prédikál, hittanórát tart, iratterjesztést végez, és tanul hittudományi egyetemünkön. Így támaszt a mi Urunk „kövekből fiakat” magának.
A kilencvenes évek elején jártam először Gömörben Rusznyák Dezső hívására. A rendszeressé vált szolgálatok egyikére hívtam később Garádi Péter budaörsi felügyelőt. Az egyszerűnek tűnő szolgálat különleges módon folytatódott. A budaörsiek – több mint kétszáz kilométerről – lelkészükkel együtt, minden korosztályt képviselve éveken át látogatták a gömöri kis gyülekezeteket. Segítettek igehirdetéssekkel, lelki beszélgetésekkel, nyári táborokkal és számtalan más módon. Testvérek, mi ez, ha nem csoda?
Gond, probléma, nehézség ma is van bőven, de megadatik időnként az ünnep, a találkozás. Ilyet éltünk át november 7-től 9-ig Sajógömörben, Hosszúszón és Tornalján.
Megtelt a tornaljai templom. Lóczy Tibor és munkatársai vezetésével Istent dicsérő lendületes éneklés készítette elő az igehirdetéseket.
„Felülről az ibolyát”
A hétvégi evangélizáció témája némelyeknek talán első olvasatra szokatlan lehetett: „Felülről az ibolyát”. Isten az élet forrása, nem a leépülés és a halál Istene. Azt akarja, hogy álljunk a lábunkra, támadjunk fel a lelki halálból, élvezzük a teremtett világ szépségét, így a virágok, az élet illatát is.
A gonosz erők temetni szeretnek. Jézus beszélt az egyházban is működő személyes gonoszról, aki hazug és embergyilkos. De az Isten Fia azért jött, hogy lerontsa az ördög munkáit (1Jn 3,8). Ebben a győzelemben nekünk is részünk lehet.
Imádkozzunk, álmodjunk és cselekedjünk! Imádkozzunk szlovák testvéreinkért, hogy betöltsék ők is küldetésüket, legyenek jó szívvel irántunk, segítsék, hogy népünk a jézusi és reformátori tanításnak megfelelően anyanyelvén hallhassa az evangéliumot.
Könyörögjünk magyar hittestvéreinkért, Erzsébetért, Dezsőért, Tiborért, az Istent és embereket szerető munkatársakért, a gyülekezetekért.
Evangélikus Élet, 2014. november