Üldözött egyház? – A keresztényüldözésről Szeverényi Jánossal beszélgettünk

A Magyarországi Evangélikus Egyház országos missziói lelkészét, a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) elnökét kérdeztük a keresztények helyzetéről, a keresztényüldözésről és a 2014. november 9-ére meghirdetett hitükért üldözöttekért szervezett nemzetközi imanapról.

– Az Evangélikus Külmissziói Egyesület meghívására Keresztények üldözése a világban címmel tartottál előadást. Tudjuk, hogy a 21. században nemcsak az általunk megszokott és talán ebből következően „kényelmi egyházban” élnek a hívek, hanem a világban körülnézve látjuk, hogy számos helyen üldözik a keresztényeket...
– Tudnunk kell, hogy az ébredés és a keresztényüldözés is egyszerre jelentős ma a világban. Soha ilyen intenzíven nem növekedett a kereszténység, mint most! Ázsia, Afrika és Dél-Amerika bizonyos országaiban robbanásszerű ébredések vannak. Ezek kiterjednek az alapvetően nem keresztény kultúrterületekre is, ebből következően az adott régiókban fronthelyzetbe került a kereszténység.

– Mi lehet annak az oka, hogy üldözik az egyházat?
– Előadásomban beszéltem Izraelről, a zsidók hitéről, az Ószövetségről is, hiszen ez teljes összefüggésben van a kereszténységgel. Jézus Krisztus által a kereszténység innen fejlődött ki. Miért van kezdetektől fogva antiszemitizmus? Többek között azért, mert a zsidóság, és így a kereszténység is mindig egy, igazi, láthatatlan Istenre hivatkozik, így ez a hit kizárólagos. „Én vagyok az út, az igazság és az élet” – idézzük Jézus szavait, melyből nemcsak a hitvallás, hanem a máshogy gondolkodókkal történő konfrontáció is következik. Ezen kívül a kereszténység missziós vallás, azaz olyan lelkületet feltételez, hogy minden területen, így például a fundamentalista karakterű muszlim országokban is hirdeti Isten igéjét. Az üldözések leginkább ilyen országokban történnek.

– Számokban mit jelent a kereszténység növekedése és a keresztényüldözés?
– Európában nem terjed a kereszténység, talán nem is fogy, inkább stagnál, ezért nehéz innen érzékelni, hogy mit jelent az, hogy más, tőlünk távoli területeken dinamikusan növekszik. Létszámában ma is a legnagyobb vallásnak számít a kereszténység! Mindemellett döbbenetes, hogy a leghalványabb becslések szerint is évente közel százezer keresztény mártírunk van úgy, hogy ehhez nem számoltuk hozzá azokat, akik Kínában, Észak-Koreában és más muszlim országokban börtönökben, lágerekben sínylődnek, vagy emberrablás áldozatai.

– A keresztényüldözés vonatkozásában többen úgy fogalmaznak, hogy ez nem a hitről, sokkal inkább politikáról és gazdasági érvényesítésről szól. Te is utalsz erre. Hogy látod ezt a kérdést?
– Valóban, az iszlám világ és a nyugati, keresztény jellegű kultúrkörök között nagy a feszültség. Nehéz azt megállapítani, hogy mennyire hitbeli kérdések ezek és mennyire gazdasági vagy politikai erők konfrontációjáról beszélhetünk. Sokszor ezek összecsúsznak. Nem véletlen, hogy amikor bizonyos terrorcselekményekről hallunk, akkor megjelenik az az értelmezés, hogy ezek a szent könyvekre visszavezethetők-e. Sokszor ezzel próbálja a közvélemény magyarázni a történéseket.
Ugyanakkor évszázadok óta átszövi ezt a kérdést a politika és gazdaság hatása. A politika mindig is igyekezett a vallásokat a maga szempontjai szerint használni, de ez fordítva is igaz, hiszen néha az egyház is élt a maga befolyásoló szerepével. Ne felejtsük el, hogy Európában, azon belül Magyarországon is, néhány évszázada még vallásháború dúlt és a hit nevében folyt a vér!
Tudnunk kell, hogy a kereszténységnek számos emberi hibája volt, gondoljunk csak arra, hogy a gyarmatosításhoz a missziót is használták. A missziónak mindig is voltak elkötelezett emberei, így az indiánok között, de Indiában, Afrikában is. Emellett sajnálatosan volt olyan vonulata is, ami úgy fonódott össze a gyarmatosítással, hogy szellemileg erősítette egyes törzsek, népek kiirtását. Ezekből a múltbéli történésekből jó lenne tanulnunk és a politikai és gazdasági szempontokat az ebből jövő következtetések által kezelnünk.

– Mit jelent ez?
– A keresztényeket üldöző világban a kereszténység megítélése összefonódik Izrael kérdésével is. A világ vezető hatalma, az Amerikai Egyesült Államok egyértelműen elkötelezi magát Izrael mellett. A zsidó hitrendszerben benne van az erőszaknak és a hadseregnek az alkalmazása. Többször jártam Izraelben, ahol érzékelhető volt, hogy az Isten által nekik ígért föld megszerzése és megvédése mennyire beleivódott az ottani gondolkodásba. Nem kell csodálkozni azon, hogyha az iszlám világ előtt összemosódnak a zsidósággal és kereszténységgel kapcsolatos határok.
Az iszlám világban sokan úgy élik meg, hogy a nyugati, keresztény világ hadseregei és harci gépei jelentek meg Afganisztánban, Irakban és az öbölbeli országokban és nemcsak jelen vannak, hanem harcolnak, bombáznak és ölnek is.
Összetettebb a kép mint ahogy elsőre tűnik, tudniillik hogy vallási háború zajlana most a világban. Ezt nem lehet leszűkíteni erre a megállapításra, hiszen politikai és gazdasági tényezők erős szerepet játszanak a mai konfliktusokban. Gondoljunk a délvidéki háborúra, ahol egyértelműen próbálták kihasználni a felekezeti hovatartozás kérdését. Ott a horvátok a római katolikus vallás által Európához, míg a szerbek az ortodox vallás által Oroszországgal kerültek kapcsolatba, melyet a politika igencsak ki- és felhasznált...

– Vannak kidolgozott stratégiák, módszerek arra, hogyan lehet a keresztényüldözést visszaszorítani?
– Nehézség, hogy azok az országok, ahol keresztényüldözések folynak különbözőek. Egészen más az Észak-koreai szélsőséges diktatúra, ahol – a császárkultuszhoz hasonlóan – provokálják a keresztényeket. Ott mintegy istenként kell elfogadni a diktátornak a személyét. Aki erre nem hajlandó, azt nyilvános helyen, főtereken vagy stadionokban kivégzik. Ebben a térségben elégséges az is, ha valaki azt mondja a másikról, hogy látott nála Bibliát és már börtönbe is kerülhet az ember.
India, a világ egyik legnagyobb országa, ahol már régóta nagy a feszültség a muszlimok, a hinduk és a keresztények között. Aki ismeri Mahatma Gandhi életét, az tudja, hogy ő hogyan küzdött ezzel a kérdéssel: imával, böjtöléssel és erőszakmentes ellenállással. Általa láthattuk azt is, hogy ágyánál hogyan öleli meg egymást a muszlim és a hindu vallási vezető, de azt is tudjuk, hogy imára indulva egy hindu szélsőséges lőtte le őt.
A muszlim országok sem egyformák, nem szabad egy kalap alá venni a különböző rendszereket, mindenütt más és más a feszültség gyújtópontja.
Ugyanakkor az Iszlám Állam talán az egyik legaktuálisabb kérdés. Az Iszlám Állam megkínoz és keresztre feszít keresztényeket! Egy egészen új helyzet alakul ki azzal, hogy a világból hozzá érkező fiatalokat visszaküldik zsoldosként az anyaországba és terrorcselekményekre bújtatják őket úgy, mint ahogy nem olyan régen Kanadában láthattuk.

– Európa és a kereszténység hangja ugyanakkor a világban történő keresztényüldözésre válaszul mintha halk lenne. Miért nem állunk ki határozottabban az üldözöttekért?
– A kereszténység missziós vallás, de lényegéhez nem tartozik hozzá az erőszak. A keresztény egyház eltér a tanításától, ha fegyvert fog a hitért! Jézus, Keresztelő János és a reformátorok sohasem beszéltek a katonaság ellen, de az hangsúlyozták, hogy a hitünkért nem folytathatunk hódító háborúkat. Az elmúlt száz-százötven évben a politikai és gazdasági hatalma visszaszorult az egyháznak, ilyen értelemben még védtelenebbé vált a keresztény világ.

– Milyen megoldási lehetőségeket látsz?
– Nincsenek illúzióim! Jézusnak többször volt olyan jelzése, hogy üldözések érik az őt követőket. Azt is látjuk, hogy ez kezdettől így is volt, sőt, gyakorlatilag végigkísérte az egyház életét. Előadásomban utaltam arra is, hogy ez nemcsak kívülről jövő támadásokat jelentett, hanem gyakran az egyház saját maga üldözte a szentjeit. Gondoljunk csak a középkori inkvizícióra! Szinte csak egy hajszálon múlott, hogy valakiből szent lesz vagy máglyára kerül.

– A megbékéléshez vezető útnál említetted az ima szerepét. 2014. november 9-én rendezik meg a keresztény üldözöttekért szervezett nemzetközi imanapot. Magyarország hogyan kapcsolódik ehhez a kezdeményezéshez?
– A keresztény világ csendesebb és visszafogottabb ebben a kérdésben, mint ahogy viselkednie kéne. Az Aliansz – Magyar Evangéliumi Szövetség más szervezetekhez hasonlóan immáron évek óta kiemelten foglalkozik azzal, hogy itthon hírt adjon a keresztényüldözésekről. Az imanap mellett idén már két konferenciát is szerveztünk ebben a témakörben. Az a minimum, hogy információt adjunk arról, hogy a tőlünk távoli országokban mi történik hittársainkkal. Az információátadáson túl lehetőség van az üldözött keresztényeket védő szervezetek anyagi támogatására. Ezen kívül az imádság erősítő és formáló szerepéről is tudunk és hiszünk benne. Ez egy olyan imanap, amit az Evangéliumi Világszövetség évek óta úgy hirdet meg, hogy nem központi rendezvényt tart, hanem helyi gyülekezeteket igyekszik megszólítani, hogy helyben foglalkozzanak az üldözött keresztények kérdésével és imádkozzanak értük és a békéért.

– Említetted az üldözött keresztényekért létrejött szervezeteket. Milyen tevékenységet folytatnak?
– Számos ilyen szervezet működik ma a világban. Tudok indiai szolgálatokról, ahol olyan bentlakásos iskolákat hoztak létre, ahol összegyűjtik és nevelik a mártírok gyermekeit. Komoly szervezetek dolgoznak azon, hogy a rabszolgaságból kiváltsák azokat, akiket elraboltak. Adománygyűjtések, tárgyalások folytatnak ezek a szervezetek és nem egy esetben a helyi kormányokkal is együttműködnek, hogy visszaszorítsák a keresztényeket érő negatív megkülönböztetést.

Készítette: Galambos Ádám (www.evangelikus.hu)

Evangélikus Élet, 2014. november