Jegyzetlapok
Csodálkozás nélkül. Háziorvosi rendelőben ücsörgünk nyolcan-tízen esti időben. Rezzenéstelen arccal palástolja mindenki, hogy nem szívesen tölti itt az idejét. Kivágódik az orvosi szoba ajtaja. A nagy lendület, robaj meglepi a csapatot. Az asszisztensnő csodálkozó arccal ránk néz, és annyit mond: „Úristen, még ennyien vannak!”
Az áldott Orvos, az Úr Jézus, amikor ránéz a bűnös, fáradt, beteg emberre, nem csapja össze a tenyerét, és nem szégyeníti meg. Sőt karját nyújtja a roskadozónak, meggyógyítja a bűnös, beteg szívet, átöleli az árvát. Tanuljunk meg csodálkozás nélkül nézni az emberekre, hirdetni és élni az evangéliumot!
Evangéliumot a konyhába! Kárpátaljai kis faluban látogattunk egy nénit. Betegen feküdt öreg, alacsony házának konyhájában. A kis ablakon alig szűrődött be a fény. A tárgyakon, berendezésen évtizedek nyoma. Szeretett templomába, gyülekezetébe már régen nem tud elmenni, de rádión hallgatja az igét. Régi, használt rádió, ráerősítve két lapos elem befőttes gumival.
Valamikor drága nagymamám is így hallgatta a Monte Carlóból sugárzott evangéliumi adást. Anyám ebédet küldött velem a város szélén lakó édesanyjának. Lesöpörtem a gangot, hoztam vizet a kék és a piros a kannában a közeli artézi kútról. Ezek után leültetett maga mellé, és kérte, hogy hallgassam vele az igehirdetést. A prédikációt nemigen értettem, de mamám hite, szeretete, féltése szívemig ért, ma is kísér. Semmihez nem fogható, vonzó atmoszférája van az ilyen nagymamás, beimádkozott konyháknak. Jézus szereti a konyhákat.
Mit rejtenek a dombok? München belvárosának kilencven százaléka elpusztult a második világháborús bombázásokban. A szövetségesek szinte mindegyik német várost szétbombázták. A szuperszervezett, precíz német világ megsemmisült, és pokollá vált minden. A müncheniek a városon kívülre hordták a töménytelen mennyiségű sittet, romokat. Óriási dombok keletkeztek így. Ezen a különös helyen lakott a kilencvenes évekig egy szovjet hadseregből átállt tiszt. A müncheniek látták el, hordtak neki élelmet. Megbékélési kápolna is épült kis lakása mellett. Ezen a területen épült fel később az olimpiai negyed. A müncheni olimpián 1972-ben itt ejtett túszul egy palesztin terrorszervezet tizenegy izraeli sportolót. A kiszabadítási akcióban meghalt mind a tizenegy izraeli, öt palesztin és egy német rendőr.
Müncheni szolgálatom idején vendéglátóimmal a zuhogó hóesésben nagy sétát tettünk ezen a furcsa helyen. A németek nem ijednek meg a hidegtől, hótól. Most is sokan sétáltak, futottak, kerékpároztak. Mint a hópelyhek a szélben, kavarogtak bennem az érzések, gondolatok. Főleg attól nem tudtam szabadulni, hogy mi minden lehet alattunk eltemetve: fotelek, konyhaszekrények, kávéscsészék, hangszerek, Bibliák, festmények és emberi maradványok.
A háború az ördögtől van, aki embergyilkos. Uram, könyörülj hazánkon, Európán, hogy ne kelljen többé ilyet átélnünk, sem nekünk, sem a jövő nemzedékeknek!
Kié a jövő? Mindig öröm látni az olimpiák nyitóünnepségét. Most is végignéztem a dél-koreai phjongcshangi téli olimpián a kilencvenkét nemzet felvonuló sportolóit. Minden csapatot egy gyermek és egy népviseletbe öltözött hölgy vezetett. Különös megtiszteltetés vinni a nemzet zászlóját. A hangosbemondó három nyelven is bejelenti az ország nevét. Fényárban úszik a csodastadion, harsog a zene, mindenki mosolyog, és büszkén lépdel. Sok ország elnöke vagy más vezetője integet a VIP-páholyból. Bevallom, ilyenkor összeszorul a szívem, és amikor a mieink is megjelennek, a könnyem is kicsordul.
Az elmúlt hetekben atomháborúval fenyegetett Észak-Korea és erre válaszul az Egyesült Államok. A kettészakadt, egymástól elzárt nemzet sportolói egy zászló alatt, közösen vonultak be a stadionba a világ csodálkozására. Az ünnepség csúcspontja az olimpiai láng meggyújtása. Ezt is egy észak- és egy dél-koreai sportolónő végezte együtt. Ilyen könnyű lenne a megbékélés? Isten szeretete által igen. A világkeresztyénség egyik fő imatémája a két Korea ügye. Délen eleven gyülekezetek élnek, északon börtönökben sínylődnek a hívők. A politikai szakértők összevonják szemöldöküket, értelmeznek, jósolnak. „…a jövő a béke emberéé.” (Zsolt 37,37)
Evangélikus Élet, 2018. február 25.