Jegyzetlapok
Lórúgás a fogadalomszegőnek. Korábban írtam az erdélyi cigányok számunkra különös fogadalomtételi szokásáról. Templomban, lelkipásztor előtt, családja körében az illető fogadalmat tesz arról, hogy egy ideig nem fog inni, vagy nem veri a feleségét. Újabb esetről értesültem a következő levélben: „Éppen temetésre indultunk lelkész férjemmel, amikor egy cigány házaspár jelentkezett azzal, hogy a férfinak még két hónapig érvényben van az absztinenciafogadalma, de a héten lesz egy családi ünnep, és egyetlen napra feloldozást kér. Ilyenkor át szokott menni a férjem a templomba, és ott adja meg a feloldozást, de most nem fért bele az időbe, így a kapuban mondta neki, hogy három sört megihat. De csak annyit!
Mosolyogtunk magunkban, hogy a feloldozás így is elfogadható volt számukra. Két nap múlva jött az asszony, és mivel a férjem nem volt itthon, nekem mondta el, hogy mi a baj. A férje azon a napon megitta a három sört (1palack = 2,5 liter!), és utána nem tudott leállni, nem tartotta magát a megállapodáshoz. Lett is baj belőle, mert tegnap megrúgta a ló, biztosan emiatt.
Nem vagyok büszke rá, de nem bírtam ki kacagás nélkül, amikor kiderült, hogy a három sör nekik 7,5 litert jelent. Később aztán visszajöttek együtt, és a férfi megerősítette a fogadalmát. A férjem magunk között megjegyezte, hogy ha legközelebb találkozik azzal a lóval, ad neki egy marék zabot.”
Urunk néha megenged életünkben ilyen „lórúgást”, hogy kijózanodjunk bűneikből.
Taps az abortusznak. Május 25-én Írországban népszavazást tartottak arról, hogy visszavonják-e alkotmányuk 1983-ban bevezetett módosítását, amely kimondja, hogy egy még meg nem született gyermeknek ugyanolyan joga van az élethez, mint egy gyermeket váró nőnek. Ez a törvény volt az alapja annak, hogy Írországban tiltott volt az abortusz bármilyen formája, kivéve néhány különleges esetet.
A népszavazás eredményeként a törvényt visszavonták. A várható új törvényi szabályozás hasonló helyzetet fog teremti Írországban, mint amely hazánkban a gyakorlatban megvalósul: a terhesség tizenkettedik hetéig indoklás nélkül el lehet vetetni a méhben fejlődő gyermeket.
Összetett, drámai kérdés ez. Ami mindig szíven üt az európai, állami és egyházi liberalizációs döntéseknél, hogy miért tudnak némelyek ilyen ige- és életellenes döntéseknek örülni és tapsolni. Híradókban láthattuk, hogy egyes feministák kitörő lelkesedéssel fogadták azt a hírt, hogy ezentúl megszabadulhatnak magzatuktól. Bolond világ! Mi lesz ennek a vége?
A takarítás szépsége. A döngölt padló feltakarításába is szépséget és játékosságot vittek a régiek. A seprés előtti fellocsoláskor öntözőkannával a földre különböző mintákat, alakzatokat „rajzoltak” a földre, amelyek egy ideig látszottak, azután elpárologtak. Ami körülvette őket, amit a kezükbe vettek - fakanáltól az edényeken át a bútorokig, a hangszerekig, nemkülönben az énekeskönyv, az épület, az udvar -, praktikus volt, tartós és szép. Nem idealizáljuk a múltat, de mai túlpörgött, fogyasztói világunkban erőt, motivációt adhat a régiek holisztikus szemlélete, élete. Volt alkalmunk ezekről elmélkedni a kiskőrösi szlovák tájházban.
Légy szeme a vaknak! Dr. Gordon Temple, az angliai Torch missziós szervezet (vakokat és más fogyatékkal élőket segítők) munkatársa volt a vendégünk az Evangéliumi Aliansz Kálvin téri irodájában. Munkájuk lényege: erősítik a gyülekezeteket abban a felelősségben, hogy lépjenek a peremen lévők, a fogyatékkal élők felé. Mi is erősíteni szeretnénk munkánkat ezen a területen. Rendszeresen közlünk majd rövid írásokat a Híd magazinban az angliai és a hazai tapasztalatokról. A megbeszélésen részt vett Miklós Tibor, a Bartimeus Egyesület vezetője. Felnőttként veszítette el látását. Nagyszerű munkát végez ő is ezen a területen. Vendégünk lesz piliscsabai konferenciánkon és az október 6-i országos evangelizáción.
Evangélikus Élet, 2018. június