Jegyzetlapok
Szomjazom. – Megszokhatatlan jó íze, atmoszférája van azoknak a konferenciáknak, amelyeknek középpontjában az Úr van, aki rendező, forgatókönyvíró, dramaturg és főszereplő. Semmivel nem pótolható az ilyen közösség. Ezt éltük át kegyelemből az idei piliscsabai találkozón is július 1–4. között. Az év igéje volt a mottó: „Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.” (Jel 21,6c) Igehirdetésben, előadásban, imaközösségben, úrvacsorában, éneklésben, udvari beszélgetésben, étkezéseknél és a pilisvörösvári cukrászdában is ő volt jelen. Az egyik résztvevő, Duszka József nyugalmazott gyilkossági nyomozó írta: „Azok az emberek, akik lelkileg szomjaznak, életük értelmét és célját keresik. Tudni akarják, mit kezdjenek az életükkel. Én megtaláltam az Élő víz forrását: »Szomjaztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok«. Evangélikus konferenciánk végén hálásan köszönöm, hogy veletek lehettem ismét. Soli Deo Gloria!”
Elveszett és megtaláltatott. – A Béthel Evangélikus Missziói Otthon bejáratánál megállt egy rendőrautó. Két megtermett rendőr kérdezte ki a konferencia egyik kedvencét, a kilencvenkét éves Ilonka nénit. Lánya kerestette, mert otthon felejtette a mobilját és a konferencia időpontját is tévesen adta meg a családnak. Több napja otthon kellett volna már lennie a jelzett időpont szerint. A nyomozást könnyítette, hogy az interneten a néni is szerepelt a konferencia ideje alatt készült fotókon. A megnyugvást eredményező szokatlan eseménynek üzenete is van: addig jó, amíg hiányzunk valakinek, amíg számon tartanak és imádkoznak értünk. Keresnek, kerestetnek és meg is találnak. Emlékeztetett ez az eset az Úr Jézus programjára is, aki azért jött, hogy megkeresse az elveszettet. Idős testvérünk többek között azért is vívta ki magának szimpátiánkat, mert az előadások szünetében „gazolt”, tisztogatta a kertet.
Megtérő börtönparancsnok. – Vatai Gyula ezredesnek, a Váci Fegyház és Börtön nyugalmazott parancsnokának tanúságtételében visszatérő motívum volt a minket kereső Isten munkája. A börtön lelkipásztora és a megtért fogvatartottak hívő parancsnokért imádkoztak jó ideje. Isten erről nem úgy gondoskodott, hogy leváltotta a nem hívő parancsnokot és egy keresztyént küldött helyette, hanem úgy, hogy a pozícióban lévőt térítette magához. Valódi ébredést éltek át ebben az időben a fogvatartottak. Nyolcvan fős börtöngyülekezet jött létre. A korábbi ezredes beszámolt arról az esetről, amikor hárman – a lelkésznő, a parancsnok és egy fogvatartott lelki munkatárs – indultak autóval a Nyírségbe, hogy egy korábban megújult életű, de a bűnbe, iszákosságba visszaesett testvérük után menjenek. Megkeresték és megtalálták. Egy idő múlva újra visszaesett az atyafi, de azóta is imádkoznak érte.
Piliscsabai ajándékkosár. – Sokakat megszólított Szemerei János, Gáncs Péter, Lupták György, Győri Péter Benjámin, Dobó Dániel igehirdetése. Nagyszerű, inspiráló előadást hallhattunk Ittzés Gábortól a méltatlanul háttérbe szorult Melanchthonról, Luther munkatársáról. Láng Emese, a szenvedélybetegek gondozója több százezer magyar családot érintő gondokról, bajokról és gyógyulási lehetőségekről szólt. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, dr. Fischl Vilmos a mai menekültkérdésről beszélt árnyaltan. Dr. Veres Sándor pszichológus indulataink kezeléséről szólt bibliai nézőpontból. Miklós Tibor felnőtt korában vesztette el látását. Nagy küzdelmek után belső világosságot kapott Istentől; erről szólt tanúságtétele. A Bartimeus Egyesület elnökeként sokakon segít. A konferencia „kitágult” a határon túli területekre is: Györkéné Csákány Marianna kántor, hitoktató a kárpátaljai Kisgejőcről érkezett közénk, nem először. Énekkel dicsőítette Istent és tett tanúságot róla, sokakat gazdagítva. Tóth Dorottya temesvári énekes szakrális népi dalokat hozott közénk Erdély és Gyimes különböző területeiről. Isten asztalt terített nekünk a piliscsabai Béthelben.
Evangélikus Élet, 2018. július