Jegyzetlapok
Nagyon rosszak voltunk, de szerettünk hittanra járni
Megtelt a surdi templom minden négyzetmétere. A gyülekezet búcsúzott nyugdíjba vonuló lelkészétől. Smidéliuszné Drobina Erzsébet harminchat éve szolgál ebben a közösségben. Testvérek, sokat panaszkodunk, jajgatunk a világ és az egyház állapota miatt, pedig annyi jele van az életnek, Isten szeretetének, a hívő elkötelezettségnek! Augusztus 26-án ebben a templomban mindenki átélhette, hogy él az Úr, fontos a hűséges, szeretetteljes lelkészi szolgálat, hogy nem szabad, nem lehet élni egészséges közösség nélkül. Jelen volt az evangéliumi, lutheri derű, Krisztus-központúság és mértéktartás. Mosolyt csalt az arcokra az egyik presbiter visszaemlékezése:„Nagyon rosszak voltunk, de szerettünk hittanra járni.”
A lelkésznő köszönő szavai négy igére épültek: „Ez a délután nem rólam szól, hanem Istenről, aki tizenévesen ezzel az igével hívott el engem a szolgálatra Csengődön: »Senki meg ne vessen téged ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek, beszédben, magaviseletben, lélekben és tisztaságban.« (1 Tim 4,12). Szólítom a gyerekeket és a fiatalokat, hogy ti is mondjatok igent neki, ha hív, és gyakran foglaljatok helyet a templomban!
Az avatásomra szóló meghívóra ezt a mondatot írattam: »…Isten Igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál…« (Zsid 4,12) Ma is ez éltet, ez figyelmeztet és bátorít. Az élő ige csalt könnyeket azok szemébe, akikkel keresztelői, konfirmációs igékről beszélgettünk, vagy együtt sírva énekeltünk. Élő és ható ma is, mindannyiunk számára.
A harmincadik szolgálati jubileumra egy gyűrűt kaptam a gyülekezettől, benne az írás: »Az Úr legyen veled!« (1 Krón 22,16) Ezt kívánom a surdi, liszói, nemespátrói híveknek és a szórványokban élőknek, óvodásoknak, iskolásoknak, és a felnőtteknek: Az Úr legyen veletek! - Örömmel szolgáltam itt, igyekezettel. Talán érezték.
Ami most a hivatalos szolgálati út végén foglalkoztat, Jézus mondata: »Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt« (Lk 17,10) Hálát adok Istennek!”
Mi is hálát adunk Istennek, hogy él az egyház egy ilyen feje tetejére állt világban is; hogy Isten elhív és megtart olyan lelkészeket és gyülekezeti tagokat, akik csendesen, hűségesen betöltik hivatásukat, akik példaképei a nyájnak.
Evangélikus Élet, 2018. szeptember
