Jegyzetlapok
Hamvas Béla. – Egy balatonkeresztúri (balatonberényi) hegyi borpincében Rátóti Zoltán és Huzella Péter irodalmi estjén vettem részt. „Hamvasos” este volt: hegyoldal, őszi színek a naplementében, kandalló tüze mellett profi előadás. Közben borkóstolás, sajt, dió, alma, pogácsa kíséretében.
Egy helyi tanárnő rövid előadást tartott, és mindenkinek adott egy idézetet. Hozzám ez került: ,,A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod.
Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied!'' (A láthatatlan történet)
Miután 1945-ben egy bomba elégette Hamvas Béla addigi életművét, ezen a hegyen írta meg A bor filozófiáját. „Az ateisták megmentéséért”.
Mennyei biztosító. – Kecskemét mellett utazva hátulról nekem jött egy autó. Ütközés előtt próbált kikerülni. A kocsim jobb hátsó részét kapta el, majd nekiment egy oszlopnak. Felvettük az adatokat, megbeszéltük, amit ilyenkor kell, és mehettem tovább a szarvasi „gyógyító” konferenciára igét hirdetni. Adtam a sofőrnek és utasainak Híd magazint, azután feszültségoldásként megkérdeztem az atyafit: „Tudja-e, hogy egy papot ütött el? De ne féljen – tettem hozzá –, nekem hivatalból meg kell bocsátanom.”
Néhány gondolat az eset kapcsán. Hála, hogy nem lett nagyobb baj! Életünk folyamán sérüléseket okozunk, és magunk is sérülünk. Néha nem szándékosan, de „belerohanunk” a másikba, és olykor talán mi magunk jobban megsérülünk. Van, hogy a fék helyett a gázt nyomjuk. Örömhír a bajban: van mennyei biztosítónk, aki előre kifizette a bűneink által okozott kárt. Éljünk vele! Működik a spirituális szerviz is, ahol "kipofozzák" a karosszériát. Ha szükséges, a kisebb karbantartás mellett időnként nagy szervizelésben is részesülhetünk, mint például motorcsere, szívcsere.
Szívünkbe áradt az Isten szeretete. – Evangéliumi körökben gyakran biztatják a még meg nem térteket: „Hozz döntést Jézus mellett!” Nem vagyok rá büszke, de tizennyolc éves koromban én is hoztam egy döntést: nem fogok megtérni, nem kell Biblia, gyülekezet, Isten. Csak azért tudok most erről írni, mert Isten is hozott egy döntést felőlem, és az ő döntése erősebbnek bizonyult az enyémnél. 1978 decemberében születhettem újjá az ő kegyelméből, a Szentlélek által. A belső, láthatatlan történet úgy kezdődött, hogy fényképészkollégám és barátom Békéscsaba főterén megszólított, menjek vele karácsonyi rockoratórium-próbára. Mivel már nem először hívott, engedtem neki. Gondoltam, egy zenei próbát kibírok, ott nem kell imádkozni… Aztán egyszer csak a kórusban találtam magam. Az előadás napján pedig házi bibliaórán vettem részt, ott találkoztak néhányan a zenészek, énekesek közül. Minden „térítés” nélkül, egyszerűen, szeretettel fogadtak.
Ezen a délutánon minden megváltozott. Az élő Isten szólt hozzám, elérte a szívemet. A páli ige pontosan leírja, hogy mi történt ott, abban a csabai házban: „…szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért.” (Róm 5,5–6) Dicsőség és hála Istennek! Negyven év telt el követéssel, bukdácsolással, megújulással. Minden kegyelem!
Evangélikus Élet, 2018. december 16.