Jegyzetlapok
Istent és embert szeretni. – Zsidók és keresztyének, valamint egy muszlim orvos gyújtották meg együtt hanuka gyertyáit Gyöngyösön. A „fények ünnepén” a zsidóság a Makkabeusok szíriai görögök feletti győzelmére (i. e. 165.), a jeruzsálemi szentély megtisztítására és újra avatására, valamint a nyolc napon át égő mécses csodájára emlékezik.
Weisz Péter, a helyi hitközség elnöke, aki a gyöngyösi kórház igazgatója, évek óta azon fáradozik, hogy legyen béke, megértés a vallások és azok képviselői között. A huszonhét éve hazánkban élő, aleppói születésű, muszlim hitű szír orvos is békét kívánt mindenkinek.
A zsúfolásig megtelt teremben elmondtam: ez az ünnep azt is jelenti, hogy Isten el akarja foglalni és szeretné megtisztítani szívünk „szentélyét”, az el nem fogyó olaj pedig az ő jelenlétének, szeretetének jelképe. A vallások és felekezetek történetének sötét, vállalhatatlan része is van. Ezen az estén Gyöngyösön a gyógyulást élhettük át. Legyen közös nevező az Isten és az emberek iránti tisztelet, szeretet és szolgálat. A keresztyének pedig sugározzák a Jézus Messiástól kapott világosságot környezetükre!
Bibliát a börtönbe. – Jánosa Attila, a Győr-Moson-Sopron Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet evangélikus lelkésze azzal a kéréssel keresett meg, hogy segítsek idegen nyelvű bibliákat és más építő irodalmat szerezni a külföldi fogvatartottak számára. A Facebook- oldalamra feltett kérésre meglepően sokfelől érkeztek felajánlások. Angol, német, orosz, szlovák, arab, cigány (lovári) nyelvre lefordított Szentírásokat kaptunk Szerbiából, Szlovákiából, különböző hazai településekről.
Személyesen adhattam át az ajándékot a győri intézetben. A Bibliák a börtön könyvtárába kerülnek, hogy többen is olvashassák. Adjon Isten erőt a munkához, szolgálathoz lelkésznek, parancsnoknak, munkatársaknak! Könyörüljön a fogvatartottakon, áldozataikon, azokon, akiket megsértettek, megraboltak.
Minden embernek. – Az Isten Fia az elveszettekért, a bűnösökért jött. Ennek igazságát és erejét éltük át szenteste délelőttjén a Gyorskocsi utcai büntetés-végrehajtási intézetben is. Falakon, rácsokon, őrökön át megérkezik az Úr Jézus, és Lélek által szól a foglyokhoz. Ilyenkor megáll az amúgy is lassan folyó idő, elcsendesül a sok felkavarodott lélek, és megszólal az örök ige: „…megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.” (Tit 2,11) Minden embernek: a szolgáló énekkar tagjainak, a lelkésznek, a börtönlakóknak, a parancsnoknak, a falakon kívül élő bűnösöknek.
Soha nem értettem a kettős predestináció tanítóit, azokat, akik azon morfondíroznak, hogy Isten eleve elrendelt egyeseket a kárhozatra, másokat az üdvösségre. Ha valami, akkor az erről való töprengés nem az ember kompetenciája, lehetősége. Ez isteni jogosultság, számunkra tiltott terület. Nekünk az a dolgunk, hogy hirdessük az evangéliumot minden népnek, minden embernek – a többit bízzuk arra, akinek egyedül van hatalma és szíve lelki halottakat feltámasztani. Az Atya annak a Fiúnak adta át az ítélet jogát, aki meghalt az emberért, az egyházért, a világért. Úgy szerette a világot, hogy abba belehalt. (Jn 3,16)
A Gyorskocsi utcai börtön kápolnájában eltűnt a határ Isten és ember, ember és ember között. A Lélek kiáradt, szólt az ige, a tanúságtétel, és a különböző nemzetiségű, felekezetű, különféle utakat megjárt nők és férfiak együtt dicsőítették Istent. Mert megjelent az Isten üdvözítő, szabadító, megváltó, megtartó kegyelme, jósága minden embernek. Hallelúja!
Evangélikus Élet, 2019. január 13.
