Új nap – új kegyelem

Vasárnap (május 19.) Jól láthatja utaimat Isten, és számontarthatja minden lépésemet. Jób 31,4 (Zsid 4,13; Lk 19,37-40; Kol 3,12-17; Zsolt 108) – Isten lát engem, számontart, kísér, vigyáz rám. Milyen nagyszerű érzés ez! Ő nem rendőr, nem titkos megfigyelő, ellendrukker, hanem a mi Atyánk, akinek fontos az életünk. Ő már látta formálódó kis testünket édesanyánk méhében. Később látta görbe útjainkat, zsákutcáinkat. Úgy gondolhatunk rá ma is, ahogy Jézus beszélt a tékozló fiát hazaváró atyáról: „Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.” (Lk 15,20b) Ez az ölelés és csók a halottat is feltámasztja. Ez hitünk lényege.

Hétfő (május 20.) Jézus Krisztus mondja: Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég. Jel 22, 13 (5Móz 10,21; 2Móz 15, (1-11) 19-21; 2Sám 16,1-14) – Nem véletlenül születtünk erre a földre, nem céltalan, értelmetlen az életünk. Isten ezt mondta Jeremiásnak: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már megismertelek.” (Jer 1, 5a) Ez ránk is vonatkozik. Isten akaratából vagyok.  Arasznyi létünk minden fájdalmával, megpróbáltatásával, örömével, reményével benne van Isten gondolatában, szívében, akaratában. A végállomásunk sem egy intenzív osztály, vagy az urnafülke. Hisszük, tudjuk, hogy Jézus, aki ura a kezdetnek és a végnek, vár a földi út végén, az örökélet kezdetén.

Kedd (május 21.) Az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. Róm 8,2 (Zsolt 31,6; 1Sám 16,14-23, 2Sám 16,15-17,4) – A régi evangéliumi éneket sokszor dúdolgatom: „Az én erőm kicsiny, / S a bűn erős nagyon, /Te tudsz s akarsz segíteni, /Segíts hát, Jézusom!” (Énekem az Úr! 7.) Nem játék a bűn és a halál törvénye, ereje. Testvér, önerőből itt semmire sem jutunk! Még a legszentebb életű embernél is erősebb a bűn, halál, és az ördög hatalma. Az élet Lelkére van szükségünk és isteni szabadításra. Uram, irgalmazz, könyörülj rajtam! „Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elestem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az ÚR az én világosságom.” (Mikeás 7,8)

Szerda (május 22.) Áldott az Úr, Izrael Istene, hogy meglátogatta és megváltotta népét. Lk 1,68 (Ézs 25,9b; Róm 15,14-21; 2Sám 17,5-23) – Micsoda vendégség, találkozás ez! Isten jön hozzánk. Ez evangéliumi hitünk alapja, ereje. Ő akart minket, ő nézett ránk, és indult meg a szíve elesettségünkön; ő szólított meg, ő ment végig a megváltás útján egészen addig, hogy mindent elvégzett üdvösségünkért; ő vonzott minket örök szeretettel magához.
„Ő jön. Bizony nem te mégy hozzá s hozod el őt, hiszen elérhetetlenül magasan és messze van tőled. Minden értékeddel és semmiféle fáradságos vesződséggel sem érhetsz fel hozzá, nehogy dicsekedhess, mintha szolgálatoddal és érdemeddel te hajlítanád őt magadhoz. Nem, édes atyámfia, érdem és méltóság itt semmivé válik s nem marad más, csak merő érdemtelen méltatlanság az egyik oldalon nálad, s csupa irgalmas kegyelem a másik oldalon, Nála. Koldus és király találkozója ez.” (Luther) 
Erre csak válaszolnunk kell/lehet hálás, Istent dicsőítő átadott élettel, követéssel.

Csütörtök (május 23.) De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét és megtartják. Lk 11,28 (Jer 15,16; 1Kor 14,6-9.15-19; 2Sám 18,1-18) – Isten beszéde nem a róla való előadás, elmélkedés. Arról az igéről van itt szó, amely elhangzott kezdetben: „Legyen!”; amely kihozta a negyednapos halottat a sírból: „Lázár, jöjj ki!”; amely a gutaütöttnek új életet adott: „Megbocsáttattak a te bűneid!” Testvér, erre a szóra van neked is szükséged! Boldogok, akiknek beteg, gonosz szívét eléri és életre sokkolja Isten szava. Boldogok, mert átélik az ige mozgósítő, megtartó erejét. Naponta, sőt percenként az ő szavának erejéből, igazságából élnek.

Péntek (május 24.) (Ő) hatalmas szavával hordozza a mindenséget. (Zsid 1,3) – Néha magamat sem bírom elviselni, elhordozni, nemhogy a környezetemet, a rám bízottakat, munkatársakat, szomszédokat. Néha elegünk lesz mindenkiből és mindenből. Eszünkbe juthat ilyenkor Illés, a nagy próféta, aki élete egy nagy küzdelme után elfáradt. Egész nap gyalogolt a pusztában, lefeküdt, és csak aludni, meghalni kívánt. Isten meglátta őt, angyalát küldte hozzá, aki megszólította, lábra állította, és új célt adott életének. Aki a mindenséget hordozza szavával, fel tud minket is emelni. Új erőt, célt és értelmet ad törékeny életünknek.

Szombat (május 25.) Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt! (Zsolt 81,2) – Isten örömre, boldogságra, harmóniára, örök, teljes, normális életre teremtett minket. A keresztyénség titka ebben a szóban rejlik: MÉGIS. Harcok, fájdalmak, kudarcok, bűnök ellenére mégis élünk, remélünk, örülünk az Úr szabadításának, látjuk életünk értelmét. Ideje van a könnyeknek, de ideje van az örömnek, vígasságnak is. „Ne bánkódjatok, mert az ÚR előtt való öröm erőt ad nektek!” (Nehémiás 8,11) Isten jelenlétében éljünk!

Evangélikus Élet, 2019. május 19–26.