Covid és virtuális gyülekezet
Még mindig a feldolgozás idejét éljük, hiszen a pandémia egy új, globális tapasztalata az emberiségnek. Ez a történet még eltart egy ideig...
A sok negatívum mellett áldásokat is átéltünk az elmúlt évben. Él az Úr, tud rólunk, szól hozzánk ilyen körülmények között is. Az ige nincs bezárva épületekbe, intézményekbe. Az egyházat, a gyülekezeteket is megrázta ez a helyzet, és arra sarkallta, hogy eddig szokatlan módon érjék el az embereket.
Az én szolgálatom is sokat változott, hiszen nem tudunk konferenciákat tartani, előre megszervezett gyülekezeti evangelizációkat, programokat, képzéseket kellett lemondani. Az országos evangelizáció nélkül viszont nem múlhat el egy év sem. Két igehirdetés és két tanúságtétel hangzott el a Deák téri templomban. Előzetes regisztrációval kis létszámú gyülekezet is jelen volt. Az élő közvetítésre tettük a hangsúlyt, amelyet professzionálisan megoldott Győri János Sámuel. Filmfelvételt Győri András Timótheus készített. Ez az összeállítás megtalálható egyházunk honlapján (Evangélikus.hu)
A járvány okozta helyzetben, „kényszer” alatt, internetes aktivitásom felerősödött. Nem vagyok mestere ennek az eszköznek, de az egyik világi újság a tavaszi időszakban arra kért, hogy küldjek egy videós felvételt. Vidéken voltam, telefonra vettem fel, és nagy nehezen elküldtem. A sikeren felbuzdulva másnap, nagyszombaton újra próbálkoztam egy igei üzenettel saját Facebook-oldalamon… A járvány okozta helyzetben ennek nagy hatása volt. Azóta hetente készítek pár perces videókat. Egy barátom YouTube-csatornát készített nekem, oda gyűjtjük ezeket, tehát utóéletük is van a felvételeknek.
Naponta írok rövid áhítatokat a Facebookon, ahol több száz olvasóval vagyok kapcsolatban. Örülök annak, hogy a gyülekezetbe nem járó rokonok, ismerősök, régi osztálytársak, munkatársak így elérnek, és akik nem járnak templomba, mégis hallgatják az igét ilyen módon. Mindemellett még sűrűbb lett a telefonos, messengeres és egyéb kommunikáció sok emberrel, amely lelkigondozást, de akár jegyesoktatást is jelentett. Ősszel telefonos szolgálatot is tartottunk hetente egy délután, sok beszélgetéssel.
Öröme ennek az időnek az is, hogy többet olvashatok igét és más irodalmat. Életem nagy ajándéka a határon túli közösségekkel való kapcsolat. Már a diktatúra éveiben is voltak útjaim, de a rendszerváltás óta kinyíltak a lehetőségek Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és időnként Muravidéken. Sok szolgálatot kellett lemondanom, de a közösség így is él telefonon, interneten. Olvassák, nézik és megosztják írásainkat, videóinkat, ezekben az időkben különösen is. Sokfelé kérik, igénylik a Híd magazint. Az egyik erdélyi gyülekezet például negyven példányra fizet elő.
Az egyház legfőbb kincse, ereje a szóban hirdetett élő ige. Ezt semmilyen médiás csoda nem pótolja. Ugyanakkor használni kell a mai eszközöket, ahogyan a próféták, Jézus, Pál, az apostolok, a reformátorok is éltek a korabeli lehetőségekkel: utcákon, fórumokon jelentek meg, ott, ahol az emberek éltek. Pál használta a római utakat, hajókat, más eszközöket. Nem beszélve reformátorainkról: Husz János például a templom falaira íratta, rajzoltatta tanításának lényegét sokfelé, amerre járt. A reformáció is az utca embere által elérhető, olvasható plakáttal indult. Luther és munkatársai, más hithirdetők is professzionálisan használták a korabeli eszközöket.
Az emberek ma a képernyőre ragadtak. Nekünk is ott kell lenni, ahol ők töltik idejüket. Az elmúlt hónapokban mindnyájunknak nagy lecke adatott ezen a területen.
Úgy látom, hogy a legnagyobb lemaradásunk a fiatalok elérésében van. Ez amúgy is embert próbáló feladat, mert szinte naponta születik valami új technikai csoda, és ők azonnal használják is. Az egyházban is élnek ilyen tájékozott, eszközhasználó fiatalok. Őket kell jobban bevonni ebbe a szolgálatba. Ezen a területen mintha nem is látnánk reményt, szinte semmit sem teszünk, de nem szabad feladni. Kreatívan el kell juttatni üzenetünket oda, ahol ők élnek. Érdekes, hogy az árnyoldal megtalálja őket. Miért hagyjuk ezt?
Evangélikus Élet 2021. február 7–14. 86. évfolyam, 5–6. szám., küldetés rovat