Favágástól a halottak feltámasztásáig
Égető szükség van missziói munkatársakra is
A világban, a társadalomban gyorsuló események, változások az egyházra is hatnak. Az egyház nem hasonulhat a világhoz, de ki sem vonhatja magát környezetéből, nem gettósodhat. Nem zártkörű csoportosulás vagyunk, hanem a világ sója, kovásza, világossága. „Hegyen épült város”, melyet mindenki láthat, amely vonzó, befogadó.
Szenvedünk a világjárvány hatásaitól. Pozitív példák mellett több közösségünk nehezen szerveződik újra a bezárt templomok megrázó tapasztalata után. Ugyanakkor újra és újra tudatosítani kell, hogy az elmúlt száz-százötven évben az egyház körül megváltozott a világ. A „kötelező” államegyházból az önszerveződő, önkéntes evangéliumi gyülekezeti élet felé kell elmozdulni. A struktúra, a szokások, beidegződések ebben nem mindig segítenek. Ilyen és hasonló okok miatt a legtöbb egyház hazánkban is felismerte, hogy a lelkészcentrikus modellnek nincs jövője. Égetően szükség van a gyülekezeti tagok aktivizálására, szolgálatokba való bevonására.
Ezt a folyamatot segíti egyházunkban az évek óta folyó munkatársképzés. A rendszerváltás utáni években megszerveztük az ifjúságivezető- és munkatársképzést. Évente kétszáz-kétszázötven fiatalt vontunk be ebbe a munkába. Negyven tárgyat adtunk elő négy évfolyamnak. Ezenkívül tartottunk több alkalommal színjátszó, sport-, kézműves-, táncház-, fotószemináriumokat. Éveken át kiadtuk a Vezess! című ifjúsági módszertani újságot. Az evangélikus munkatársképzéshez sorolom a fóti kántorképző intézet sok évtizedes szolgálatát és az elmúlt években megkezdett presbiterkonferenciákat is.
Az országos iroda gyülekezeti és missziói osztályának speciális képzései mellett az Evangélikus Missziói Központ megszervezte az evangelizációs és missziói gyülekezetimunkatárs-képző tanfolyamot három hétvégén át, huszonkét tárgyat, témát megbeszélve, átgondolva. A 2019-es kezdés után nekünk is le kellett állni két esztendőre. Idén május 13–15. között végre megtarthattuk a harmadik találkozót Piliscsabán. Közel negyvenen jöttek el az egész ország területéről. (A három hétvégén összesen kilencvenen vettek részt. Folyamatosan bekapcsolódhattak új résztvevők is.)
A következő témák és előadások tették izgalmassá – és remélem, áldottá – a találkozót: Látogatás a gyülekezetben (Szilák Túri Krisztina), A Biblia az élet könyve (Weltler Gábor), Missziói gyülekezet (Győri Péter Benjámin), Játék a gyülekezetben (Martonné Némethy Márta), Egyházi szolgálat a börtönökben (Erdélyi Csaba), Médiamunka (Váróczi Ákos és Deák László). Jómagam a munkatársak személyiségéről és a vallásokról, szektákról beszéltem.
Minden hétvégén több igehirdetési műfajt hallgattunk, tanulhattunk: áhítat, bibliatanulmány, evangelizáció, tudva azt, hogy a lelkészek, presbiterek, elkötelezett gyülekezeti tagok munkaköri leírása a „favágástól a halottak feltámasztásáig” sok mindent magában foglal.
Nem tartottunk záró-, okleveles kibocsátóalkalmat, mert nincs vége, soha nem lehet, nem szabad a tanulást abbahagyni. Szeretnénk ősszel tanulmányi kirándulás keretében meglátogatni néhány nyírségi közösséget, hogy terepen is láthassák a testvérek Isten munkáját, melyet rajtunk, esendő, törékeny, de az ő szeretete által megragadott embereken keresztül végez.
Evangélikus Élet, 2022. 21–22. szám
