Keressük, gondozzuk, erősítsük egymást!
Isten igéjén kívül, amely „kőszálként megáll”, szinte minden megváltozott az utóbbi két évben. Egyházunkban is. Az elvilágiasodás, a népegyház lebomlása, a Nyugatról beáradó Biblia- és egyházellenesség eddig is megpróbálta gyülekezeteinket. A hosszan tartó világjárvány még inkább szétzilálta a közösségek egy részét, annak ellenére, hogy pozitív tapasztalataink, élményeink is voltak közben.
Amitől többen tartottak, bekövetkezett. Sok helyen kevesebben járnak a gyülekezeti alkalmakra. Egyszerűbb, biztonságosabb otthon fotelből, kávé mellett nézni az online közvetítést vagy más felekezet istentiszteleteit.
Mit tehetünk, hogyan viszonyuljunk ehhez a helyzethez? Ne morogjunk! Gyakran elkövetik a leghűségesebbek (lelkészek, gyülekezeti tagok) azt a hibát, hogy kritizálják, elítélik az elmaradókat vagy ritkán megjelenőket. A mai szabad világban semmiképpen sem vezet eredményre az ítélkező stílus. A járvány átmeneti időszakokban enyhült, de nem szűnt meg. Meg kell érteni azokat, akik nem mernek kockáztatni. Nem szabad lemondani róluk.
A próbás idő még inkább arra inspirálhat minket, hogy hitéletünk megerősödjön, hogy egyre inkább közelítsük a jézusi tanítást, látást, gyakorlatot. Nem könnyű éveken át egy gyülekezetben mindig élő, eleven, Istentől jövő igét kapni, hirdetni. Különleges ajándék a friss „manna”, táplálék, ige. „Bizony, koldusok vagyunk.” (Luther) Sokszor átéltem én is azt, hogy a közhelyeken, bejáratot biblikus mondatokon, másoktól átvett gondolatokon kívül semmi nem jutott eszembe. Ilyenkor kétségbeesésében megbánja az ember, hogy lelkész lett. Sokkal egyszerűbb volt nekem is fotós koromban előállítani egy fényképet, de az igét, az élő, eleven, teremtő szót nem tudom „előállítani”. Azt csak kapni lehet. Isten igéje teremt életet, gyülekezetet. Térdre, Testvér! Csak a nyitott, üres szívbe, tenyérbe adhatja az Úr az ajándékait.
Mit tehetünk még a mai helyzetben? A tavaszi, melegebb időben többet tudunk majd látogatni, beszélgetni utcán, teraszon, udvaron. Tudatosan, módszeresen telefonáljunk. Ma már a képpel-hanggal való kapcsolat sokat segít. Írjunk listát, imádkozzunk, gondolkodjunk és keressük a távoliakat. Ne egyszerűen „hívogassunk”, hanem szívből, őszintén, szeretettel beszélgessünk. A templomokba kevesebben járnak, de a lelki segítésre, támogatásra megnőtt az igény. Sokan félnek, féltik magukat, szeretteiket, mások poszt-Covid-szindrómában, betegségekben szenvednek, vagy a gyász terhe szakadt a családra. Ezen a téren mutatkozik talán a legnagyobb szükség.
Mindez összefüggésben van korunk sok más nyugtalanító, fenyegető jelenségével: éghajlatváltozás, a kontroll nélküli népvándorlás, az agresszivitás terjedése, az évezredes erkölcsi normáktól való eltérés. A médiából áradó, sok esetben manipulatív információözön csak növeli a bizonytalanságot. Az egyháznak, lelkészeknek és hívő, elkötelezett gyülekezeti tagoknak van ezen a téren feladatuk. Nem kell eljátszani a mindentudó szerepét. Károgni, huhogni, ijesztgetni sem szabad, de hiteles forrásokból tájékozódni lehet. Joggal várják, igénylik az egyház bölcs, higgadt, igéhez ragaszkodó útmutatását. Legyen élő az egyéni és közösségi imaélet. Kérjünk élő igét. Keressük, gondozzuk, erősítsük egymást, szervezzünk családsegítő szolgálatot.
2022 a politikai választások éve is. Közösségeink tagjait is érinti ez túlhiszterizált terület. Véleményem szerint tilos beengedni a gyülekezetbe a méltatlan indulatokat, a direkt pártpolitikai harcokat, vitákat. A lelkészeknek, presbitereknek, gyülekezeti tagoknak önmérsékletre van szükségük. Egyházunkban érzékelhetők a különböző irányzatok hatásai. Több évtizedes szolgálat, egyházi tapasztalat után úgy látom, hogy a mi dolgunk, küldetésünk az ige hirdetése, a lelkigondozás, a közösség szervezése. Mindenki felé. Jogunk van a különbözőségre, nem is kell feltétlenül titkolni meggyőződésünket, de ez nem terhelheti le családi, gyülekezeti, társadalmi kapcsolatainkat. A legjobb választás Jézus neve mellé tenni az ikszet, idén is.
Evangélikus Élet, 2022. január 30.