Tényleg létezik újrakezdés
Klub gyógyulni akaró szenvedélybetegeknek és hozzátartozóiknak
Újratervezés Klub néven indult szenvedélybeteg-mentő misszió 2024 októberében a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának épületében. A havi rendszerességgel megtartott alkalmakat Szeverényi János vezeti, aki korábban országos missziói lelkészként több évtizedes tapasztalatot szerzett a szenvedélybetegségekben érintettek között végzett szolgálat területén. Pontosan tudja: segítségre, támogatásra nemcsak azoknak lehet szükségük, akik valamilyen szer függésében élnek-?éltek, hanem azoknak is, akiknek az életminőségére az a körülmény nyomja rá bélyegét, hogy hozzátartozójuk esett a függőség csapdájába.
„Hazánkban közel egymillió alkoholbeteg él, ami egyúttal azt is jelenti, hogy ez a nyomorúság két-három millió ember életét érinti valamilyen formában. A társadalom annak ellenére sem kezeli a megfelelő szinten ezt a súlyos problémát, hogy Magyarországon évente mintegy harmincezer fő hal meg alkohollal kapcsolatos betegségben. Miközben a kábítószer-fogyasztásról és a dohányzásról inkább kimondjuk, hogy rossz, káros, addig az alkoholfogyasztás sokkal pozitívabb megítélés alá esik a kultúránkban” – mondta el Szeverényi János. Az alkohol bizonyos értelemben fájdalomcsillapítóként „szolgál” az érintettek számára – fűzte hozzá –, az általa kiváltott fizikai és lelki károkkal pedig a társadalomnak és az egyháznak is jobban szembe kell néznie.
Testközelből
Az Újratervezés Klub a gyógyultak, az „úton lévők” és a családtagok felé is nyitott. „Az alkalmak szándékosan nem bibliaórai formában zajlanak, helyette Jézus példája szerint egyszerűen csak találkozunk, beszélgetünk, odafigyelünk egymásra, és hasznosítjuk a jó gondolatokat, ötleteket” – tudtuk meg elöljáróban Szeverényi Jánostól. Egy-?egy összejövetel hivatalosan 17-től 19 óráig tart, de a lelkésznek a februári alkalom napján már érkezésünk előtt is volt egy találkozója, az általunk látogatott esemény után pedig egy olyan testvérpár érkezett hozzá beszélgetésre, akik a szüleik szenvedélybetegsége miatt elszenvedett gyermekkori traumáik miatt keresték meg őt.
A februári klub hivatalos részére hárman jöttek el. Vallomásaik révén testközelből kaptunk képet az érintettek küzdelmeiről, és ismertük meg életük sokszor megrendítő, máskor megható mozzanatait. Egyikükről – kérésének megfelelően – semmit nem írunk le, egy résztvevő a neve elhallgatása mellett járult hozzá történetének megosztásához, a harmadik jelenlevő pedig becenevén (Indián) bemutatkozva mesélt életéről, szerfüggőségeiről, valamint megtéréséről is.
A találkozón Szeverényi János nem tartott hosszú beszédet, nem akarta „kinyilatkoztatni”, hogy kinek mit kellene tennie a változáshoz, helyette mindenkit figyelmesen-?ráérősen meghallgatott, és ha közbevetett vagy kérdezett valamit, azt is röviden tette. Döntő többségében a szó az érintetteknél volt, akik egymásra is reagáltak, egymástól is kérdeztek.
A feledés betegsége
A névtelenséget kérő férfi korábban mindössze egyszer ment el anonim alkoholisták gyűlésére, de nagyon nem érezte jól magát. Egy keresztény kiadvány mellékletében olvasott egy korábban drogfüggő ember megtéréséről. Ekkor tette fel magának a kérdést: „Hát hányadszor üzent már nekem az Isten?” Végül megkereste azt a korábbi kábítószerfüggőt, akinek a története megérintette abban az írásban, és általa jutott el az Újratervezés Klubba.
Ciklikus kontrollvesztett ivó – így határozza meg a szakirodalom a függőségnek azt a hullámvölgyekkel tarkított formáját, amellyel ő küzd. Ez azt jelenti, hogy hónapokon keresztül éli az életét alkohol nélkül, aztán egyszer csak átesik a másik végletbe, amikor a teljes tudatvesztés állapotáig issza magát.
„Utólag halvány emlékeim sincsenek arról, hogy mit csináltam ez idő alatt, erről csak később értesülök a feleségem elmondásai alapján, akitől ilyenkor megtudom, hogy milyen durva dolgokat kiabáltam neki – magyarázza a férfi. – Abban az értelemben nem vagyok alkoholista, hogy reggel reszkető kézzel nyúlnék a pohárért. Hónapokig nem iszom, de aztán veszek egy palack jó bort. Megiszom egy pohárral, mellé sajtot, rágcsálnivalót eszem, ez valami fantasztikus érzés számomra. Másnap már két pohárral iszom, aztán a rákövetkező napon mielőtt az első pohár bort kitöltöm, már túl vagyok néhány sörön és röviditalon. Ilyenkor másnap reggel már szörnyű közérzettel megyek dolgozni, délután pedig alaposan bevásárolok italból, majd két óra alatt az öntudatvesztésig »lemészárolom« magam. Hiába történt már meg ez sokszor, hiába tudom, hogy az első pohár végül hová fog vezetni, esetemben is tetten érhető az a mondás, hogy a függőség a feledés betegsége. Régebben ez a mélypont hónapokig is eltartott, az utóbbi időben inkább hetekig. Tudom, hogy a változást az hozhatja meg, ha az ember elhagyja a komfortzónáját, ha ellép abba az irányba, ahol a változás reményét látja. Én most ennek a kezdetén vagyok, és az út végigjárásától azt remélem, hogy a feleségemnek többé nem kell átélnie azt, ami a mélypontjaimnak a velejárója. Szeretném megismerni az életnek azt az oldalát, ahol még nem jártam, amelyben teljesen tiszta vagyok, és nem az alkohollal, az ellene való küzdelemmel foglalkozom, mert ez rengeteg energiát felemészt az életemből. Példaértékű emberekről nézek filmeket, olyanokról, akik a helyükön vannak, akik azok tudnak lenni, amiben a legjobbak, és ilyenkor tudatosul bennem, hogy mitől is foszt meg az alkohol.”
„Lényegében mindentől” – veti közbe Szerverényi János.
Élni akarsz vagy meghalni?
A Tiszadobról származó, állami gondozásban nevelkedett Indián korábban hajléktalanként élt a fővárosban, s élete nem volt mentes kisebb bűncselekményektől sem. Azonban hitre jutott, megtért, és erről már számos helyen és formában tanúságot is tett. Az ötvenhat éves férfit elmondása szerint sok-sok fájdalom és csalódás érte életében, bánatát milliószor fojtotta alkoholba. Huszonhét évig ivott, nyolc évig drogozott, több öngyilkossági kísérlete is volt.
„Tíz éve következett be egy nagy fordulat az életemben – mondja. – Az egyik aluljáróban zenéltem, amikor a Szentlélek szólalt meg bennem: »Élni akarsz vagy meghalni? Mit választasz?« Zokogtam, ömlöttek a könnyeim, az arra járók csodálkoztak, hogy ez az ember miért sír. Ekkor azt mondtam a kutyámnak, Tarzannak: holnap új életet kezdünk, nem iszom többet. Igen ám, de hajnalban arra keltem, hogy innom kell. El is indultam az éjjel-?nappali boltba, hogy vegyek két felest és két sört, hogy jobban legyek, de félúton egy hang megszólalt bennem: »Mit mondtál tegnap?« Mire azt feleltem: »Drága Jézusom, bocsáss meg!« Hát hová indulok? Ekkora hülye vagyok? Visszafordultam, és lefeküdtem a garázssor mögött összetákolt kunyhómban. Hónapokon keresztül borzalmasan voltam, reszkettem, izzadtam, rázott a hideg, de Jézus erőt adott nekem.”
Indián mostanra egy idős pártfogója jóvoltából maga mögött hagyta az utcai életet, jelenleg egy Budapesthez közeli, szép fekvésű telken álló kis épületben él, amely bár nélkülözi a komfortot, mégis minőségi változás a zuglói garázssor mögött összetákolt menedékéhez képest.
Két óra alatt három megrendítő, részben intő, részben reménységre is okot adó életutat ismerhettünk meg: közös pontokkal, hasonló fájdalmakkal, mégis sokban különböző történetekkel.
Szeverényi János végül emlékeztetett rá, hogy a naponkénti bűnbocsánatból és kegyelemből élve tudunk egymásnak segíteni abban a hitben, hogy Krisztusnak és az evangéliumnak óriási ajándéka számunkra az, hogy tényleg létezik újrakezdés.
*
Szeverényi János a tavaly ősszel indult Újratervezés Klub alkalmain túl számos helyen végzi szenvedélybetegeket segítő szolgálatát. Idetartozik a nyolcvanas években civil kezdeményezésből kisarjadó Középhalmi misszió is, amely ma már a Középhalmi Evangélikus Missziói Alapítvány keretében nyújt támogatást Szarvason az alkoholfüggőséggel élőknek.
Szarvas városa kiemelt szerepet tölt be az evangélikus fenntartású szolgáltatások között a szenvedélybetegek ellátásában. A szarvasi Ótemplomi Szeretetszolgálat nemcsak az ország legnagyobb evangélikus fenntartású diakóniai intézménye, hanem a Magyarországi Evangélikus Egyház Szociális Módszertani Intézménye is, amely a Szarvas-?Ótemplomi Evangélikus Egyházközséggel és a Középhalmi Evangélikus Missziói Alapítvánnyal együttműködve végzi áldozatos szolgálatát az alkoholfüggő, kábítószerfüggő, gyógyszerfüggő és egyéb szenvedélybetegséggel élő személyek gyógyulásáért, lakhatási támogatást és munkalehetőséget is nyújtva.
A szeretetszolgálat szociális intézményi keretek között két településen és összesen hét telephelyen végez diakóniai munkát. Nappali ellátást, közösségi ellátást nyújt, továbbá működteti a szenvedélybetegek és hajléktalanok bentlakásos otthonát, Nagyszénáson a szenvedélybetegek rehabilitációs intézményét, illetve a szemléletében korszerű támogatott lakhatás szolgáltatást.
A szenvedélybetegekkel naponta negyvenhét szakmailag elhivatott munkatárs foglalkozik.
Az Ótemplomi Szeretetszolgálat kiemelt figyelmet szentel azon személyek támogatásának, akik emberkereskedelem és munkacélú kizsákmányolás áldozatává váltak, ezzel az országban egyedülálló módon segíti ezt a sokszorosan traumatizált csoportot.
„Nagyon fontosnak érzem – fogalmazott megkeresésünk nyomán Lázár Zsolt esperes, intézményvezető –, hogy szakmai munkánkat mindig próbáljuk a hitünkhöz igazítani, így keresve annak lehetőségét, hogy ezekben a kihívásokban miként tudunk további erőt meríteni a kereszténység erőforrásaiból, amit leginkább Krisztus ereje jelent.”
***
Meghívó szenvedélybeteg-mentő konferenciára. „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.” (Lk 18,27) Szeverényi János szeretettel hívja és várja a gyógyulni vágyó testvéreket a március 24–28-án megrendezendő Újratervezés szenvedélybeteg-mentő konferenciára a Béthel Evangélikus Missziói Otthonba (Piliscsaba, Széchenyi u. 8–12.).
Szolgálattevők: Csere Gábor, Németh Mihály, Duszka József, dr. Tamás Tímea, Kálmán László, Bereczki Sándor, Bereczki Ágnes, dr. Csáky Tünde, Molnár Pál, Regőczi Szabolcs, Túri Krisztina, Szeverényi János.
A konferenciát a Magyarországi Evangélikus Egyház támogatja, így a részvételi díj teljes ellátással
15 000 forint. Jelentkezési határidő: március 15.
Jelentkezés: janos.szeverenyi@lutheran.hu; 06-20/824-5463.
„…aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el…” (Jn 6,37)
Balczó Mátyás
Evangélikus Élet, 2025. március 2.