Szombatunk
A napokban hallottam a rádióban, hogy Magyarországon az emberek 70%-a nem tud elmenni nyaralni. A legtöbben azért, mert nem tudják megfizetni, mások azért, mert munkájuk nem engedi őket nyáron szünetet tartani. Akkor kinek szól ez a sorozat és ez a cikk?
Van-e értelme nyaralásról írogatni olyanoknak, akik nem tudnak nyaralni? Úgy gondolom, hogy van. Hiszen a szombat (sabbat), a nyugalom törvénye mindenkire vonatkozik. Isten az életünket egy szent ritmus szerint teremtette meg. Büntetlenül nem lehet a húrt túlfeszíteni. Szükségünk van naponta az alvásra, pihenésre, visszavonulásra.
Jézus – ahogyan a Mennyei Atya is – munkálkodott, de számtalanszor olvassuk, hogy elvonult; csendben volt, imádkozott, pihent.
A szombat (sabbat) nem egyszerűen egy behatárolt idő a semmittevésre. Úgy is mondhatnánk, hogy aktív pihenés. A napi munkától kicsit visszavonulva jobban figyelünk Istenre és egymásra. Nyugtalan, túlhajszolt lelkünk nyugalmat talál az Úrban. Sőt „az Emberfia ura a szombatnak” (Mt 12,12). Tehát Jézus indulata, akarata, Lelke határozza meg a mi nyugalmunkat, pihenésünket is. „Szabad tehát jót tenni szombaton!” (Mt 12,12).
A nyaralás idején nem kikapcsolódunk az egyház életéből, nem elmenekülünk az Úr elől, hanem örülünk a testi-lelki-szellemi felüdülés lehetőségének és ajándékának. Mert „aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld 11,25).
Evangélikus Élet