Ítélet előtt – kegyelem alatt
ádvent 2. vasárnapja
A mindennapi rohanásban könnyen megfeledkezünk földi életünk igazi céljáról. A NAGY CÉL, a HAZAJUTÁS, az üdvösség, folytatni kiteljesedett állapotban a szolgálatot. A MENNY és a POKOL nem idő, nem tér és nem anyag kategória! Ezek lelki-szellemi valóságok, állapotok.
Ádvent második vasárnapja rettenetes valóságot hirdet: lesz ítélet! Mindnyájan oda fogunk állni az ítélőszék elé! Ez nem ijesztgetés, hanem kijelentés. Újjászületés és szolgáló, munkálkodó élet nélkül nem egyszerűen céltalan az életünk, hanem pokoli, vagyis hiányos. A pokol nem a föld alatt van, hanem már itt elkezdődik a földön, az emberi szívekben, életekben. „Pokol az életem” – hányan mondják, vagy érzik. Vagyis hiányos. Hiányzik a dicsőség, amit elveszítettünk, hiányzik a szeretet, a béke, az öröm. Ha ez így marad, az EXIT, a kilépés után kiteljesedik. A Biblia ezt mondja kárhozatnak. Jézus a legrettenetesebb képekkel akarta józanítani az embereket.
DE a hangsúly nem ezen van! Ádvent nem csupán ennyit jelent. Az Ádvent Valakinek az eljövetelét is hirdeti. Az „alászállt a poklokra”, számomra annyit is jelent, hogy alászállt életünk pokolian hiányos állapotaiba, legalsóbb bugyraiba, hogy onnan erős karjával KIHOZZON, kiragadjon! Bűnné és átokká lett az átkozott emberért. Ha Ő ezt nem vállalja, mi mindnyájan elkárhozunk!
Kegyelem alatt élni nem álmos, langyos vallásoskodás. Aki az 56-os halálraítéltek közül kegyelmet kapott, több esetben hosszú siralomházi várakozás után, soha nem felejti el, hogy mi az, hogy ítélet és kegyelem. Ha valaki valóban meghal Jézussal együtt a bűnnek, az soha nem felejti el azt, hogy Isten honnan hozta ki. A megkegyelmezettek tudják, hogy az ÖRÖK KÁRHOZATTÓL menekültek meg! Nem hiszik, hanem tudják, a sejtjeikben, idegeikben hordozzák a kegyelem valóságát.
Pál ezt így mondja: „Isten szeretete kiáradt a szívükbe.” Tehát kegyelem alatt élni azt is jelenti, hogy az evangélium által, vagyis Isten szeretete által meghatározott életet élni. A MENNY sem a felhők fölött van, hanem az emberi szívben, mint csíraállapot – szeretet, öröm, békesség –, amely az exit után szintén kiteljesedik.
Jézus Zákeus házában erről beszél, amikor ezt mondja: „ma lett üdvössége ennek a háznak!”. Ma kezdődött el egy örökké fejlődő csodálatos állapot. A mennyei öröm nem önző, egocentrikus, akkor már nem lenne mennyei. Kegyelem alatt élni annyit is jelent, hogy Isten országa, mint jó állapot bennem van, testem az Isten temploma, az Isten érzései, gondolatai és cselekedetei áradnak rajtam keresztül mások felé. Munkálkodó, cselekvő, vállalkozó, energikus, akcióképes állapot. Ezekre az Isten-fiakra sóvárogva vár a világ 1990 Ádventjében is.