„Támadj fel új életre…”
A közöny álmából elég…
(Énekeskönyv 225. ének)
„Könnyű azt mondani, prédikálni” – gondolhatják ma sokan, akik nem mernek, nem akarnak szembenézni a sokszor szörnyű realitásokkal, és álomba menekülnek, rezignációba, közömbösségbe esnek. Szó szerint az álomba vonulnak vissza, akik fájdalmaik, sérüléseik, félelmeik miatt tonna számra fogyasztják évente az altatókat.
„A vallás a nép ópiuma” – mondták sokszor az ateisták gúnyolódva. Az ópiumot, a drogot sokszor fájdalomcsillapításra használták és használják. Van, hogy valaki nem tudja már legyőzni a fájdalmat. Az emberből kiinduló vallásosságnak kétségtelenül van fájdalomcsillapító hatása, de csak átmenetileg, alkalmanként. Az élő Istenbe vetett élő, működő hit pedig MEGSZABADÍT a bűn okozta fájdalomtól! „Bár a szívünk elítél, az Isten mégis nagyobb a mi szívünknél”…„A teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár…” (Jn 3,20; 4,18)
„Még a legkiválóbbak is megfáradnak.” (Ézs 40,30) Az Istenben bízóknak is időnként összeszorul a szíve, ha az ember, az emberiség nagy nyomorúságaira néznek. Erőt vesz rajtuk a reménytelenség, közöny. ÁMDE Ő FELTÁMADOTT! Él az Isten! Pál szavai szerint, ha a gonoszság terjed, gyarapszik, a KEGYELEM sokkal inkább! Érted? Krisztus megváltott, megmentett népe. Jézus azt mondja a naini halott ifjú anyjának: ne sírj, hagyd abba a sírást, mert nagyobb van itt, mint a halál, a leépülés, betegség, bűn.
Isten keresi azokat, akik ma is beállnak az Ő seregébe a FÖLDÖN. Akikben Isten életteremtő ereje lakik. Akik Őáltala ma is hozzányúlnak a vakhoz, sükethez, bénához, lepráshoz, paráznához, bűnöshöz. Elég, valóban elég a „vallásos”, álmos közönyből! Félre az „ópiummal”! Józan, teherbíró, megbízható munkatársakra van ma szükség, Isten fiaira, akikre sóvárogva vár a világ. Meddig?
Evangélikus élet, 1997. március 30.