Bűn börtönén pattan a zár
húsvéti meditáció az énekeskönyvünk 219. sz. éneke alapján
A húsvét számunkra a bűnből való szabadulás ünnepe. Krisztus feltámadásáról csak ennek összefüggésében érdemes szólni. Ő nem önmagáért vállalta az áldozatot, hanem az emberért.
Értünk, érted, kedves Olvasó. A bűn ereje, a halál ereje. A bűn állapota olyan, mint az életfogytiglan elítélt rab helyzete. „Olyan voltam, mint a halott, /De kegyelmed ajtót nyitott, / Bűn börtönén pattan a zár, / Szabad lettem, mint a madár.”
Isten emberszerető energiája az, ami letépi a zárat cellánk ajtajáról. Azért múlik el sok nagyhét, húsvét igazi szabadulás nélkül sokak életében, mert ezt nem hiszik el.
Jézus valóban mindent elvégzett, de ezt a „mindent” nehezen hisszük, még nehezebben fogadjuk el.
Az élet világossága valóban ragyogó tiszta. A Szentlélek közelsége nem extázist ad, hanem meggyőz bűnös állapotomról, mert a Lélek világossága nélkül a legnagyobb bűnöket, disznóságokat is megmagyarázzuk, kikozmetikázzuk, megteologizáljuk. Mert magát az ember nem tartja bűnösnek. Megpróbálja a felelősséget másra hárítani: ördögre, Istenre, génekre, körülményekre stb. Nyilván mindezek is meghatározzák életünket, de itt most arról van szó, hogy maradok-e a bűn kuszaságában, vagy elfogadom az isteni diagnózist, hogy nincs egy igaz sem. Isten nélkül semmi esélyem nincs arra, hogy helyesen lássak a magam és környezetem ügyében.
Ezért nagyszerű a fentebb idézett énekünk üzenete: Isten fénye bevilágít a sötét börtönbe. Máriát és Mártát Jézus személyesen is megkérdezi: „Hiszed-e ezt?” Hiszed-e, hogy Jézus a te életedben is a feltámadás és az élet? Hiszed-e, hogy Jézus meg tud szabadítani haragtól, önzéstől, pletykálkodástól, rágalmazástól, homoszexualitástól, depressziótól, öngyilkossági hajlamtól, alkoholizmustól és mindentől, ami Istentől és az embertárstól elválaszt? Ha Isten közelsége meggyőzött a bűn valóságáról, akkor kiálts!
Exaudi, halld meg, Uram, kétségbeesett hangomat, hívlak! Add vissza nekem a szabadulás, a bűnbocsánat el nem vehető örömét!
Amikor Isten rád nyitja az ajtót, akkor higgy az Úr Jézus Krisztusban és az Ő isteni erejében.
Menj ki vele a fényre! „Lázár jöjj ki!”
Végül hadd idézzem Silesiust:
„A Golgota keresztje nem szabadíthat meg
a gonosztól,
Csak ha benned van felállítva.
Mondom néked, nem segít rajtad
Krisztus feltámadása,
Ha tunyán heversz a bűnben,
halálos béklyóba verve.”
Evangélikus Élet, 1998. április 12.