„Én Gábriel vagyok”
ádvent 3. vasárnapja
Legtöbbször nem is gondolunk rájuk, észre sem vesszük őket. Pedig Atyánk teremtményei ők, az angyalok.
Angyal, angelosz, küldött. A nevük is milyen szép. Hangsúlyos, hogy az Úr angyalai, küldöttei, nem a babona termékei. Amikor megjelennek a Szentírás szereplőinek életében, mindig nagy meglepetést, sőt sokszor ijedtséget is okoznak. Nem számítanak rájuk. Isten azért küldi őket, hogy az ember üdvösségét szolgálják. Gábriel (= Isten férfija) az oltár és Zakariás között áll meg. Összekötik a tér, idő, anyag zártságában létező embert a Végtelennel, az Örökkévalóval. Megértetik Isten akaratát. Bátorítanak, intenek, büntetnek. Isten nevében, teljes hatalommal és szeretettel.
Megváltónk földi életét is végigkísérik. Már az Útkészítő jövetelét is angyal jelenti be. Érdekes, hogy bemutatkozik az angyal a bizonytalankodó Zakariás papnak: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állva szolgálok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled.” (Lk 1,19) Én Gábriel vagyok, nem egy álom, hallucináció. Az Isten üzenetét, akaratát hoztam el személyesen neked. Máriának, a názáreti szűznek is Gábriel magyarázza el Isten rendkívüli tervét.
Később a kísértés pusztájában is angyalok szolgálnak Neki. A végső haláltusa, agónia közben is angyal erősítette Őt. Még Jézusnak is szüksége volt az Atya küldötteire. Ez is azt bizonyítja, hogy milyen távol vagyunk Istentől, mennyire süketek és vakok vagyunk Rá. Milyen mérhetetlen nagy szakadékot kell áthidalnia értünk.
Úgy gondolom, sokkal több angyal szolgál az érdekünkben, mint amennyit észreveszünk. Nem kell erőlködnünk, de ha meglegyintik körülöttünk az áporodott levegőt, adjunk hálát értük. Amikor igazán szükségünk van rájuk, Isten elküldi őket. Nem azért, hogy helyettünk megoldják azt, amit nekünk kellene, de feltétlenül azért, hogy bátorítsanak, erősítsenek. Szép jelenet az, amikor a pusztába elűzött Hágárra és Izmaelre rátalál az angyal. (1Móz 16,7)
Testvérem, lehet, hogy elűzöttnek, meggyötörtnek érzed néha magadat. Az az Isten, aki a pokolba is alászállt az emberért, el fog jönni hozzád is, elküldi hozzád is követét. „Némelyek tudtukon kívül angyalokat vendégeltek meg.” (Zsid 13,2) Ők azért is adattak számunkra, hogy tanuljunk tőlük.
Legyünk mi is az Úr küldöttei, „angyalai”, vegyük észre az „elűzötteket” és vigasztaljuk őket: „Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet!”
Evangélikus Élet, 1995.