„A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (Róm 8,19)
Bibliaolvasó útmutatónk november 18-i igéje volt ez. Ezen a napon tartottunk Országos Találkozót a nyári ifjúsági vezetőképző tanfolyamok résztvevőinek. Isten különös áldását tapasztaltuk ezen a napon. Az angyalföldi templom leválasztott, fűthető részében gyülekeztünk a kezdő istentiszteletre. Fél órával a kezdés előtt Kendeh Péter szalad be hozzám, hogy teli van a terem és a helyi gyülekezet még csak most fog jönni! Hogy fogunk elférni? Még Erdélyből is jött egy tanárnő. Kétszer annyi fiatal jött el az ország minden részéből, mint amennyit vártunk, reformátusok, evangélikusok. Jaj, csak az ennivaló elég legyen! Nem tudom hány kosárra való maradt, de még este, záróakkordként kiosztottuk két pályaudvar nyomorultjainak. Volt, aki csak ezt mondogatta: Jaj, de jó, nagyon éhes vagyok! Volt egy külföldi férfi, akinek alig tudtam megmagyarázni, hogy nincs több. Az utcáig követett, hátha csak le akarom koptatni.
Csodálatos istentiszteletünk volt. Harmonikusan megfért egymás mellett a harmónium, cselló, gitár, idősek, fiatalok, gyerekek különböző felekezetekből. Nagy csattanóként az ebéd idejére megérkezett a debreceni Jerikó utcai nyomdából, szinte még melegen, a VEZESS! című újságunk, amit szétkapkodtak a fiatalok. Van végre egy rendszeres országos fórumunk. Elősegítheti az egészséges vérkeringést az ifjúsági csoportok között.
Kézről kézre jártak a nyári fotók, Pali Kiskőrösről, Ede Egerszegről nagyszerű diákat vetített a nyári tanfolyamokról.
Berkesi Gábor református, Laborcziné Sztankó Gyöngyi és Fabiny Tamás evangélikus lelkészek szóltak személyes hittel arról, hogy ők miért végeznek ifjúsági munkát. Fabiny Tamás késve tudott csak jönni. A fiatalos légkört egy pillanatra megérintette, amikor bejelentettük, hogy kórházban haldoklóval van együtt. Teljes csend lett.
A noszvaji reformátusok beszámoltak arról, hogy a tanfolyam után megalakulhatott a 25 fős ifjúsági csoportjuk. Hangsúlyozták, hogy ez kegyelemből van. Valaki elmondta, hogy a csendesnap hatására elhatározta, ő maga is alakít egy újabb csoportot. Sorolhatnám az élményeket, de aki ilyen napon már részt vett, egyetért velem, hogy nem lehet a végére érni.
Hiszem, tudom: Isten velünk volt és remélem, velünk is marad, hogy egyre hitelesebb Istenfiak jelenjenek meg a sóvárgó világban.
(Megjelent a VEZESS! Keresztyén ifjúsági vezetők lapja I. évfolyam 1. számában, 1990 novemberében)
Evangélikus Élet, 1990. december 16.