Karácsonyi ellentétek

Kapitalizmust büszkén építő kis hazánkban nem népszerű szociálisan, vagyis irgalmasan, evangéliumi módon gondolkodni és cselekedni. „Kaparj kurta...!” Gyerünk, előre, nem baj, ha mások, esetleg milliók lemaradnak, tönkremennek!
Nem gond, ha a világ lakosságának elenyésző része felelőtlenül, cinikusan feléli a föld tartalékait, tönkreteszi a jövő számára a földet. A fogyasztás őrültjei elfogyasztják az életfeltételeket.
Nem Marx, Engels vagy Lenin találta fel a szociális gondolkodást. Az irgalmasság forrása a Szentírás, az emberiség könyve, Isten kijelentése, végső soron az irgalmas Isten. Jézusban az Isten állt egyértelműen és véglegesen minden elnyomott és megalázott mellé. Az ún. szocializmus abban tévedett a legnagyobbat, hogy földi paradicsomot akart létrehozni Isten és megtérés nélkül. Paradicsom, Isten nélkül pokol. De az un. kapitalizmus is pokol Isten és megtérés nélkül!
Ha az ember kikapcsolja földi életéből Istent, akkor szabad folyást enged az önzésnek.

Isten persze nem úgy akar az emberen segíteni, hogy hagyja tunyán, lustán tehetetlenkedni. Utcai szociálismunkás koromból tudom, hogy sajnos nem lehet mindenkin segíteni. Van, aki tudna lábra állni, tenni, dolgozni, de nem akar. Az ilyen ember kihasználója az emberi közösségeknek. Ebben igaza van a kapitalista gondolkodásnak. Ugyanakkor ezzel nem lehet keresztyén vagy nem keresztyén szívünket megnyugtatni. „Szegények mindig lesznek veletek.” – mondta a Názáreti. Jézus tanításából mégiscsak az következik, hogy az istenképűségre teremtett ember nem maradhat hideg, szívtelen, irgalmatlan. Sőt az Isten gyermeke azon munkálkodik, hogy Isten országa már a földön elkezdődjön.
Meggyőződésem, hogy a mindenkori törvényhozók és gazdasági vezetők jobban meggondolnák pl. a nyugdíjemelés mértékét, ha legalább egy éven át kényszerülnének azokból az összegekből élni, rezsit fizetni, enni, esetleg még vitaminhoz is jutni. „Állj fel az ősz haj előtt” – olvassuk Mózes könyvében. Az a közösség, amely nem becsüli öregjeit, nem Isten népe és nincs jövője. Ilyenkor hivatkoznak bizonyos gazdasági mutatókra, behatárolt lehetőségekre. Persze olyanok, akiknek több százezer Ft a fizetésük!
Nem lehet elfogadni azt, hogy 4o-5o év munka után idős testvéreink jó része nyomorog! Tudjuk, hogy a jelenlegi kormány jóval többet tesz a családokért, mint a korábbi. Mégis azt kell mondani, kiáltani, hogy nem elég! Állj fel az ősz haj előtt! Hogyan is szól a Magnificát? „Irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre./ Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. /Éhezőket látott el javakkal.” (Lk 1)

A karácsonyi evangéliumnak bizony nem kerülhetjük meg ezt a következményét sem. Tudjuk azt is, hogy a szegénység önmagában nem erény és nem üdvözít, ahogyan a gazdagság sem bűn önmagában és nem kárhozatos. A példázatbeli Lázár nem egyszerűen a szegénysége miatt kerül az üdvösségbe, hanem azért, mert „Lázár” (= Isten segít), Istentől várt segítséget. A gazdag se gazdagsága miatt kerül a pokolba, hanem azért, mert szívtelen, hideg. El tudta nézni a küszöbe előtt szenvedő Lázárt. Esetleg „buzgó” vallásos élettel. Bizony, meg kell, meg lehet térnie a szegénynek is és a gazdagnak is. Az előbbinek keserűségéből, önsajnálatából, az utóbbinak meg irgalmatlan önzéséből. Uram, jöjjön el a te országod!

Evangélikus Élet, karácsonyi szám